Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a justinianusi pestisjárvány ugyanolyan pusztító volt, mint a középkori, míg más jelek inkább kétséget ébresztenek. A régészeti leletekben talált DNS elemzésével már kiderítették, hogy az 541-ben kezdődött és az akkori bizánci császárról justinianusinak nevezett járvány – a történelem első feljegyzett világjárványának – oka ugyanaz a Yersinia pestis baktérium volt, amelyik a XIV. században több tízmillió, sőt, talán több százmillió ember halálát okozta.
A korabeli feljegyzések alapján a történészek már régóta gyanakodtak a pestis baktériumára, ám a bizonyítékot a modern tudomány szolgáltatta. A Yersinia pestis ráadásul már a VI. században is felmutatta komoly fertőzőképességét, ami a középkori Eurázsiában olyan hatalmas pusztítást okozott. A fekete halálnak nevezett pestisjárvány jó kiindulópont arra, hogy összehasonlítsuk a bacilus kontinenseken átívelő terjedését egy iparosodás előtti társadalomban. A VI. századból származó tanúvallomások hátborzongatóan hasonlítanak a XIV. századiakra:
E hatalmas város kiürült és romokban hevert, az emberek féltek utcára menni a holtak bűze és a tetemeket zabáló kutyák miatt.
Kísérteties látomás, mégsem lenne helyes elvetnünk az ilyen megfogalmazásokat felsorakoztató forrásokat, a fekete halál idején feljegyzettek ugyanis igen hasonlók, és a Covid-19 tapasztalatai is arra mutatnak, hogy egy világjárvány megélése – és a gyászolás normális módjának feladása – traumatikus élmény. A fekete halálról jóval többet tudunk, hiszen több bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Elképzelhető, hogy a justinianusi pestis még ennél is rosszabb volt, de az is, hogy messze nem pusztított olyan hevesen (például, ha kevesebb patkány volt a korban). Kétségkívül jelentős következményekkel járt, ám a nagyságrendjéről még sokáig fognak vitatkozni a tudósok. A legújabb DNS-analízis azonban egy irányba mutat: ez volt az első fekete halál.
