Egy januárban megjelent tanulmány újabb bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy kapcsolat volt a vulkánkitörések és a földtörténet legsúlyosabb kihalási hulláma között – írja a ScienceAlert. A higanyizotópokon végzett elemzés azt mutatta, hogy mintegy negyedmilliárd éve szibériai vulkánok anyaga jutott el a bolygó távoli, déli vidékeire.
A perm-triász kihalási esemény nagyjából 252 millió éve következett be. A legfrisebb vizsgálatok alapján a folyamat valójában több százezer évig tartott, és kihalási epizódok sorozatából állt.
Bár az esemény óriási jelentőséggel bírt, még rengeteg a kérdés vele kapcsolatban.
A kutatók a kőzetekben és óceáni üledékben fellelhető kémiai nyomok alapján próbálják rekonstruálni a folyamatot. A szakértők többsége úgy véli, hogy a kihalási hullámot egy kitöréssorozat idézhette elő: a tűzhányók miatt drámaian átalakult a légkör és az óceán, ami végül sok faj számára végzetes lett.
A mostani vizsgálat különlegessége, hogy a déli féltekére, illetve a vulkáni aktivitásról árulkodó stabil anyagokra, a higanyizotópokra fókuszáltak. Csun Sen, a Kínai Földtudományi Egyetem munkatársa és kollégái a Dél- és Közép-Afrikában elterülő Karoo-medencéből, valamint az ausztráliai Sydney-i-medencéből származó mintákat elemeztek. A tömegkihalás idején ez a két medence a Pangea szuperkontinensen egy egységet alkotott.
Úgy tűnik, a higanyizotópok a permi időszak végén csúcsot értek el ezeken a helyeken. A szakértők szerint az anyagok az északi féltekéről, a mai Szibéria területéről származnak, a térség korabeli tűzhányóinak anyagai tehát nagyon messzire juthattak el. Ez megerősíti azt a feltételezést, amely alapján a kihalási hullám vulkánokhoz köthető, a folyamat hátterében pedig nem egyetlen nagy esemény, hanem aktivitások sorozata állt.
