Drakula gróf máig ikonikus személye a modern horror egyik első mérföldköve, akit Bram Stoker valós történelmi szereplőről mintázott. Ő volt Vlad Draculea vagy Vlad Tepes, Havaselve fejedelme a XV. század közepén. „… termete nem magas, de igen izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra igen nagy, tág orrlyukakkal, arca pedig sovány és sápadt, hosszú szempillái tágra nyílt kék szemeit övezték, fekete és sűrű szemöldöke fenyegetővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválta. Kiugró homlokcsontjai növelék fejének méreteit. Magas tarkóját bikáéhoz hasonló nyaka kötötte széles vállaihoz, melyre fekete, göndör hajfonatok hullottak” – jellemezte őt a pápai követ 1462-ben
A Tepes a kifejezetten kegyetlen férfi egyik kedvelt szórakozására, emberek karóba húzására utal, míg a Draculea apjára, Vlad Draculra utal és sárkányt jelent – az apa egyébként II., a fiú III. Vlad néven ült Havaselve trónján. És honnan ered a Sárkány név? Luxemburgi Zsigmond magyar királytól.
Sárkányrend: a király lovagjai
A XIV. század közepétől elterjedt szokássá vált, hogy uralkodók lovagrendeket alapítottak. Ezekben az „eredeti” lovagrendekben megfogalmazott alapértékek – például a kereszténység oltalmazása, vagy az erkölcsök tisztelete – természetesen továbbra is fontosnak számítottak, ám a szerveződés valódi célja és a tagok köre gyökeresen megváltozott. A különféle fantáziadús jelképeket használó „új” lovagrendeket már azért hívták életre, hogy támaszt nyújtsanak az uralkodói hatalomnak, aminek következtében e társaságokba a legbefolyásosabb főurak és udvari méltóságok kaptak meghívást – írja a Rubicon.hu.
A közhiedelem szerint a máig komoly presztízzsel bíró angol Térdszalag Rend (1348) volt az első ilyen királyi alapítású lovagi társaság, ám a valóságban a magyar Károly Róbert által létrehozott Szent György-rend (1326) – mely végül nem bizonyult hosszú életűnek – már két évtizeddel korábban létrejött. E példák nyomán a XIV-XV. század folyamán számos hasonló szövetség – például az Aranygyapjas Rend, a Pólyarend, vagy az Elefánt Rend – alakult szerte Európában, melyek között Luxemburgi Zsigmond révén egy magyar alapítású társaság, a Sárkányrend (latinul Societas Draconistrarum) is előkelő helyet foglalt el.
Az 1408. december 12-én létrehozott szövetség a Károly Róbert-féle lovagrend tradícióihoz nyúlt vissza, hiszen mindkettő társaság neve az egyik legnépszerűbb középkori legendára, Szent György és a sárkány harcára utalt.
Első pillantásra meglepő lehet a Sárkányrend névválasztása, hiszen a történetben, valamint a Zsigmond és Cillei Borbála által kiadott alapítólevélben is a sárkány a bűnöket és a keresztény hit ellenségeit szimbolizálja. Úgy tűnhet, a lovagrend tagjai e jelképválasztással a Sátán szolgálatára esküdtek fel, a fenevad összeszabdalt teste, „vértelen hasítéka” azonban éppen a gonosz legyőzésére és – a vörös kereszt megjelenésével – a hit diadalára utalt.
Sárkányos Vlad
A király tehát egyházi ihletésű, ám nagyon is világi rendet hozott létre, mely a részletesen leírt „szent célokon” – például a pogányok és eretnekek elleni küzdelmen – túl jóval nagyobb hangsúlyt fektetett Luxemburgi Zsigmond politikai ambícióinak megvalósítására.
Mint ismeretes, a királyt az ország leghatalmasabb bárói korábban – 1401-ben, Siklóson – fogságba vetették, szabadulása után pedig gyakorlatilag a Garai-Cillei-liga „gyámsága” alatt kormányozhatott, így elsődleges szándéka saját mozgásterének kiszélesítése volt. Zsigmond külföldi bizalmasainak magas pozíciókba helyezése és az 1405. évi városi törvények mellett a 24 taggal megalakuló Sárkányrend szintén ezt a célt szolgálta.
A lovagrend arra is kiváló lehetőséget szolgáltatott, hogy Zsigmond szorosabbra vonja Magyarország és az oszmánok ellen küzdő déli ütközőállamok kapcsolatait: ezt a szerb despota mellett Hervoja bosnyák vajda, illetőleg II. Vlad havasalföldi vajda meghívása is ékesen bizonyítja. Így lett tehát Vladból Sárkányos Vlad, azaz Vlad Drakul, fiából pedig Sárkányfi, utalva a nagy megtiszteltetésre és az ebből származó hatalomra, hiszen a Sárkányrend Zsigmond életében nemzetközi jelentőséget nyert.
