Magyarországon is a legnépszerűbb karácsonyi énekek közé tartozik a Csendes éj, világszerte pedig inkább milliárdokban, mint milliókban mérhető azok száma, akik karácsony környékén éneklik vagy meghallgatják – annak a közel 200 nyelvnek az egyikén, amelyekre lefordították. Jóval kevesebben tudják viszont, ki is írta a mű szövegét, és hogyan született.
Gitár a templomban?
Ahogy sok „rendes” karácsonyi történet, ez is egy szegény sorsú gyermekkel kezdődik. Joseph Mohr 230 éve, 1792. december 11-én egy hímzőlány és egy katona törvénytelen gyerekeként született Salzburgban, keresztapja ezért – a szokásoknak megfelelően – a helyi hóhér lett. Tanulni csak a salzburgi katedrális plébánosának és karnagyának jóindulatából tudott, utóbbi volt az, aki bátorította, hogy foglalkozzon a zenével. Származása miatt külön engedéllyel tanulhatott csak papnak, de 1815-ben felszentelték, 1816-ban pedig már egy kis osztrák faluban, Mariapfarrban teljesített szolgálatot.
Ebben az évben vetette papírra Stille Nacht című költeményét, amit eredetileg valószínűleg csak az asztalfióknak szánt, ám 1818. december 24-én átsétált – immár Oberndorf bei Salzburgban lévő – állomáshelyéről a szomszédos faluba, ahol barátja, Franz Gruber iskolaigazgatóként és orgonistaként dolgozott. Mohr letette a verset Gruber elé azzal, hogy írjon hozzá zenét, méghozzá két énekesre és egyetlen gitárra, és arra is megkérte barátját, hogy együtt adják is elő a művet már aznap este, az oberndorfi Szent Miklós-templomban, a karácsonyi misére érkező hívek előtt.
Gitárzene szenteste a templomban? Elég szokatlan választás – a legenda szerint Mohr azért kényszerült erre, mert az egerek szétrágták a templomi orgona fújtatóját, amelyet ilyen rövid idő alatt nem lehetett volna megjavítani. A történetet semmilyen feljegyzés nem igazolja, valószínűbb, hogy Mohr egyszerűen kedvenc hangszerén, a gitáron szeretett volna játszani. Mindenesetre megszületett a dallam, a szerzőpáros pedig elő is adta az új művet aznap este, méghozzá „nagy sikert aratva”, ha hihetünk Gruber későbbi visszaemlékezésének.
A világhír felé
Mohr ezután tovább élte a falusi plébánosok csendes, visszahúzódó életét, egészen 1848-as haláláig, mit sem tudva arról, hogy költeménye időközben világhódító útra indult. Amennyire vissza lehet követni az eseményeket, a Csendes éj szövegének és dallamának egy másolatát egy Karl Mauracher nevű orgonaépítő mester (talán innen származik az elromlott orgona legendája) vitte magával 1819-ben, majd az kézen-közön eljutott két zenészfamíliához, a Rainerekhez és a Strasserekhez. Előbbiek saját, fügeni egyházközösségük előtt adták elő a dalt 1819 karácsonyán, később pedig az orosz cár és az osztrák császár előtt is elénekelték, hogy aztán 1839-ben már egy New York-i templomban is felcsendüljön a mára jól ismert dallam.
Az énektudományuk mellett kesztyűkészítéssel is foglalkozó Strasserek német vásárokon adták elő a Csendes éjt, újabb és újabb vidékekre juttatva el a fülbemászó dallamot. A XIX. század közepére már igen elterjedt és népszerű volt az ének a német nyelvterületen, de senki sem tudta, ki lehet a szerzője, ezért egyenesen a porosz királyi udvarból indítottak nyomozást az ügyben. Gruber 1854-ben értesült arról, hogy keresik a dal alkotóit, és ő leírta, hogyan is történt a dolog (igaz, a saját magáról egyes szám harmadik személyben szóló iratban jóval többet foglalkozik saját, mint Mohr érdemeivel). Beszámolóját aztán egy 1995-ben előkerült, 1820 körülre datálható, Mohr kézírásával készült kotta is igazolta.
A világhírhez persze kellett még egy jó angol fordítás is, ezt 1859-ben szállította John Freeman Young, az episzkopális egyház New York-i lelkésze. Azt viszont nem tudjuk, hogy a Gruber eredetijétől néhány részletében eltérő, ma használatos dallam kinek a keze munkája, de ez a legkevésbé sem zavarja majd azokat, akik idén karácsonykor is eléneklik a dalt.
