Julius Ceasar az egyiptomi csillagász, Szoszigenészt bízta meg a naptár megreformálással Kr.e. 46-ban. Az évet 365 napra és hat órára osztotta, és minden negyedik évet szökőévvé tett – ezt nevezzük ma Julián-naptárnak. Akkoriban elhanyagolhatónak tűnt, hogy még így is maradt 11 percnyi eltérés a csillagászati évtől, a percek azonban minden 128. évben egy nappá szaporodtak. A Nap járásától lemaradt kalendáriummal egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása – írja a Múlt-kor.hu.
XIII. Gergely pápa 1576-ban hívott össze bizottságot a naptárreform előkészítésére, a Luigi Giglio (humanista nevén Aloysius Lillius) csillagász által kidolgozott tervezetet a következő évben terjesztették az egyházfő elé. A reform során az évből elvettek tíz napot, és szökőév (a szokásosnál egy nappal hosszabb) lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat, viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek (így például a 2000-es év).
A naptár hibája most már csak 3000 évenként egy nap, így legközelebb 4782-ben lesz szükség egy nap kihagyására. XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én tette közzé a naptárreformról szóló Inter gravissimas kezdetű bulláját. A keltezésben még 1581 szerepelt, mert ugyanekkor került át az év kezdete márciusról januárra, így az 1582-es év nemcsak tíz nappal, de két hónappal is rövidebb lett.
Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát, amelyet a protestánsok elutasítottak: a legtovább a máramarosi református egyházkerület ellenkezett, ahol 1623-ig a Julián-naptár maradt érvényben. Oroszország 1918. január 31-én vezette be a Gergely-naptárt (így került a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója november 7-re), Európában utolsóként Görögország csatlakozott az új rendszerhez 1923-ban.
