A magyar történelem egyik legismertebb merénylete Merániai Gertrúd, II. András király első feleségének meggyilkolása 1213. szeptember 28-án a Pilisben. A királyné az apró Merániát birtokló, feltörekvő hercegi famíliából származott, és már a kezdet kezdetén igen népszerűtlen volt hazánkban. Őt tették felelőssé többek között azért, hogy András még hercegként felkelést indított bátyja, Imre király ellen, majd annak fia, a későbbi III. László haláláért is – írja a Rubicon.hu.
András 1205-ben foglalta el a trónt, Gertrúd pedig nem elégedett meg a hagyományos királynéi szereppel, ezért hamarosan komoly konfliktusba került az ország előkelőségeivel. Az asszony befolyása nyomán ugyanis a király elképesztő pénzszórásba kezdett, aminek kedvezményezettjei rendre a királyné külföldi kegyencei, illetve a Magyarországra menekülő Meráni hercegi család tagjai voltak. Egész vármegyéket és kulcsfontosságú tisztségeket ajándékozott az „idegeneknek”, így például Gertrúd öccse, Bertold prépostból előbb kalocsai érsek lett, utóbb pedig az erdélyi vajdaságot is megkapta.
Nem meglepő tehát, hogy az „új berendezkedés” rövid időn belül kiváltotta az elhanyagolt országnagyok felháborodását, és miután panaszaik süket fülekre találtak, elhatározták, hogy megölik a királynét.
Kiterjedt összeesküvés
Az összeesküvés méretéről és résztvevőiről nincsenek biztos információink, ugyanígy azt sem tudjuk pontosan, hogy a pilisi erdőben kik hajtották végre a merényletet. A későbbi beszámolók, Katona József drámája és Erkel Ferenc operája nyomán persze óhatatlanul Bánk szlavóniai bán és nádor neve juthat az eszünkbe, mindazonáltal az ő bűnrészességére sincsen konkrét bizonyíték.
A gyilkosság megtervezésében egyébként vélhetően Bánk aktívan részt vett, mellette pedig a Kacsics nembeli Simon bán, Péter csanádi ispán, de esetleg még János esztergomi érsek is a fő szervezők között volt. Azt a feltételezést, miszerint a fent nevezett méltóságok mindegyike kapcsolódott a merénylethez, elsősorban az ügy utóélete támasztja alá, vagyis, hogy a kivégzett Péter ispánon kívül a többi vádlottnak nem esett bántódása.
Ezt a szokatlan eljárást csakis az indokolhatta, hogy – a főurak egységes fellépése miatt – András felesége halála után úgy érezte, trónja is végveszélyben forog.
Véres gyilkosság a Pilisben
A gyilkosság előzményéről tehát nincsenek pontos információink, azt azonban tudjuk, hogy 1213. szeptember 28-án Gertrúd királyné ünnepséget tartott Pilisszentkereszten a Magyarországra látogató VI. Lipót osztrák herceg tiszteletére, melyen Péter ispán, Simon bán és vélhetően Bánk bán is részt vett. Ez a fogadás aztán több szempontból is kiváló alkalmat biztosított a merénylethez: egyfelől azért, mert a gyűlölt királyné várától és testőrségétől egyaránt távol került, másfelől pedig azért, mert a férj, II. András király ebben az időszakban éppen Halicsban háborúzott.
A nemes urak a gyilkosságot feltehetően a pilisi hegyekben hajtották végre: először tőrbe csalták a gyanútlan Gertrúd fogatát, az erdő mélyén pedig végeztek a királynéval, és lemészárolták a kíséret jelentős részét. Állítólag maga Lipót herceg is csak a szerencsének köszönhette, hogy túlélte a támadást. Gertrúdra valószínűleg a később kivégzett Péter ispán mérte a halálos csapást, de a gyűlölt asszony testét később a többiek is össze-vissza vagdosták.
