Japán kutatók felfedezték, hogy az országban a gyerekek járásmódja máshogyan fejlődik, mint a világ más országaiban – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
A járás összetett, öntudatlan motoros mozgás, elengedhetetlen a legtöbb napi tevékenységhez. Olyan mozdulatsorból áll, amely magában foglalja a csípő, a térd és a lábfej mozgását.
Kutatók rendszeresen vizsgálják a járás mechanikáját, hogy megértsék a mozgásban rejlő különböző erőkifejtéseket, és hogy segítsenek a mozgászavarokkal küzdő emberek kezelésében.
Japánban azonban korlátozottak az adatok a gyermekek életkorral összefüggő járási paramétereiről. Ezért japán kutatók most meghatározták a helyi gyerekek járásmintázatát, és meglepően tapasztalták, hogy eltér a többi ország gyerekeiétől. A szakértők háromdimenziós járáselemző rendszert használtak arra, hogy megvizsgálják az alsó végtagok séta közbeni mozgásának életkorral összefüggő különbségeit. Eredményeikről a Scientific Reports szakfolyóiratban számoltak be.
Az eredmények azt mutatták, hogy a japán általános iskolás gyerekek járása életkoronként eltérő. Bár a 6-12 éves gyerekek tipikus járásmódja és járásparaméterei hasonlóak más fejlett országokban élő gyerekekéhez, a fejlődés üteme eltérő.
A kutatók négy fontos különbséget találtak a korcsoportok között:
- a 11-12 éves gyerekek körében fontos volt a ritmus, és magasabb volt az egy perc alatt megtett lépések száma a 6-8 évesekhez képest.
- a 11–12 éves gyerekek lépésszáma és lépéshossza is csökkent a 9–10 évesekhez képest.
- a 11-12 éves gyermekek térdének mozgása kisebb volt a járási ciklus során.
- ahogy a gyerekek idősödnek, magasabb plantarflexiós momentumot figyeltek meg, ami azt a mozgást takarja, amikor valaki séta közben, a lábát felemelve előre nyújtja a lábujjait.
„Úgy gondoljuk, hogy az életmódbeli, felépítési és kulturális különbségek mind hatással vannak a japán gyerekek járására” – mondta Tadashi Ito, a kutatás egyik vezetője. „Ez valószínűleg nem befolyásolja a japán gyerekek egészségét, viszont a más országokban élő gyerekektől eltérő tulajdonságokat jelez. Ezek az eredmények fontos eszközt jelentenek a normál és patológiás járás értékeléséhez, és meghatározhatják a járászavarok ortopédiai kezelésének és rehabilitációjának hatékonyságát.”