Egy korábbi elméletet erősít meg a Neurology szaklapban megjelent friss tanulmány: az élethosszig tartó tanulás, a szociális élet és a munka, vagyis a gyakori aktív gondolkodás és problémamegoldás megfiatalíthatja az agyat, írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény. Brit kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy egyes emberek miért épek kognitívan akkor is, ha az Alzheimer-kórban szenvedőknél megfigyelt amiloidplakkok mutathatók ki az agyukban, míg mások ugyanilyen plakkok mellett mentálisan leépülnek. Ezért olyan genetikai és életút-tényezőket vizsgáltak, amelyek segíthetnek a betegséggel szemben pufferként szolgáló „kognitív tartalék” létrehozásában.
A kutatók azt találták, hogy olyan tényezők, mint a különböző szociális körökben, vallási csoportokban, sport- vagy művészeti tevékenységekben való részvétel, valamint a 26 éves korig elért iskolai végzettség, a munka és az olvasási képesség befolyásolhatják az agy kognitív tartalékait. A tanulmány azt sugallja, hogy az egész életen át tartó tanulás segíthet megvédeni az agyat, ami még azokra is igaz, akik gyermekkorukban alacsonyabb pontszámot értek el a kognitív teszteken. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a gyermekkorban alacsony pontszámot elért embereknél nagyobb valószínűséggel fordul elő időskori kognitív hanyatlás, mint a magas pontszámot elérőknél.
„Ezek az eredmények azért izgalmasak, mert azt jelzik, hogy a kognitív képesség életünk során adott tényezőktől függ, és az intellektuálisan, szociálisan és fizikailag aktív életmód segíthet megelőzni a kognitív hanyatlást és a demenciát” – mondta a tanulmány szerzője, Dorina Cadar. „Megdöbbentő felfedezni, hogy a kognitív tartalékok felépítése ellensúlyozhatja az alacsony gyermekkori kogníció negatív hatását azoknál, akik esetleg nem részesültek az élménygazdag, jómódú gyermekkorból, és ezek a tartalékok erősebb mentális ellenállóképességet biztosítanak egészen későbbi életükig.”
A tanulmányban 1184 ember vett részt, akik 1946-ban születtek az Egyesült Királyságban. 8, majd 69 éves korukban kognitív teszteket végeztek el rajtuk. Egy kognitív tartalékindexszel egyesítették az emberek iskolai végzettségét 26 éves korukig, a szabadidős tevékenységekben való részvételüket 43 éves korig és a munkavégzést 53 éves korig. Az 53 éves korig elért olvasási képességüket is tesztelték az általános élethosszig tartó tanulás mértékének jelzőjeként, függetlenül az iskolai végzettségtől és a foglalkozástól.
Az is kiderült, hogy a gyermekkori tesztek pontszámainak minden egységnyi növekedése esetén az időskori kognitív teszt átlagosan 0,10 ponttal nő. A kognitív tartalékindex minden egységnyi növekedése esetén a kognitív pontszámok átlagosan 0,07 ponttal, az olvasási képesség minden egységnyi növekedésével pedig átlagosan 0,22 ponttal nőttek.
Az alapképzéssel vagy más felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan 1,22 ponttal értek el többet a skálán, mint a végzettséggel nem rendelkezők. Azok, akik hat vagy több szabadidős tevékenységet folytattak, például felnőttoktatási órákat vettek, önkéntes munkát, társadalmi tevékenységeket és kertészkedést végeztek, átlagosan 1,53 ponttal többet értek el, mint azok, akik legfeljebb négy szabadidős tevékenységet végeztek. A szakmai vagy középszintű munkakörben dolgozók átlagosan 1,5 ponttal értek el többet, mint a részben szakképzett vagy szakképzetlen foglalkozásúak.
A vizsgálat korlátja lehet, hogy azok az emberek, akik 69 éves korukig részt vettek a vizsgálatban, nagyobb valószínűséggel lehetnek egészségesebbek, jobb általános gondolkodási készségekkel rendelkezhetnek és szociálisan aktívabbak, mint azok, akik nem fejezték be a vizsgálatot, így az eredmények nem biztos, hogy tükrözik az általános lakosság állapotát.
