Az emberi civilizáció nagy folyók nélkül sosem születhetett volna meg, gondoljunk csak vissza iskolai tanulmányainkra, a folyamvölgyek híres ókori társadalmaira. Bár ilyen szempontból a Pó messze nem volt annyira meghatározó, mint mondjuk a Nílus, a Tigris, az Indus vagy a Jangce, tudjuk, hogy a folyó a távoli múltban is rendkívül fontos volt az adott térség lakóinak.
Folyásának alsó szakaszán az emberek az őskőkorszakban telepedtek meg, vizét pedig már a római kor előtt elkezdték szabályozni. Síkságán megannyi ősi nép élt, így ligurok, etruszkok, kelták és rómaiak, de a terület Hannibál Róma elleni hadjáratában is megkerülhetetlen szerepet töltött be. A régióban olyan történelmi városok alakultak ki, mint Torino, Ferrara, Verona, Milánó vagy Modena, vize generációk számára jelentette az életet. „Éridanus, folyamok fejedelme” – írja Vergilius Georgica című művében a Póra utalva.
A folyó napjainkban már nem pusztán a lakosság vízellátása, a mezőgazdaság és a hajózás miatt fontos, a Pón található vízerőművek az energiaigény kielégítéséhez is komolyan hozzájárulnak. 652 kilométeres hosszával ez Olaszország legnagyobb folyója, vízgyűjtő medencéjében a teljes népesség mintegy harmada, megközelítőleg 18 millió ember él.
Porzó folyómedrek maradnak csak hátra
Éppen emiatt különösen aggasztó, hogy a Pó idén nyáron történelmi szárazsággal néz szembe, síkságán hónapok óta alig esett csapadék. Az adatgyűjtés 70 évvel ezelőtti kezdete óta nem volt olyan alacsony a vízszint, mint most. Az egyre csökkenő folyószint következtében korábban rejtett formációk és roncsok bukkannak elő, Olaszország öt északi tartományban pedig már szükségállapotot kellett hirdetni. Július eleje óta a térség több városa is szigorú korlátozásokat vezetett be a vízhasználatban, akad, ahol szinte minimálisra csökkentették az egy főre jutó víz mennyiségét.
Az aszály a Pó völgyében működő gazdaságok mintegy felét érinti, de a szárazság Olaszország-szerte problémát okoz, országosan a gazdaságok 30 százaléka lehet fenyegetett.
A kutatók évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az ország északi része súlyos aszályveszélynek van kitéve. A helyi szárazság hatásai beláthatatlanok, az Európai Unió teljes rizstermelésének közel 50 százaléka Olaszországból, főként a Pó vidékéről származik. A rizsnek rengeteg vízre van szüksége a fejlődéshez, a termés ráadásul a túlzott hőre is érzékeny. A szakemberek arra számítanak, hogy a rizs egy jelentős része idén kárba fog veszni, a rizs mellett ráadásul a Pó-síkság búza- és paradicsomtermelésére is kemény időszak vár.
Átalakul az Alpok
Aszályok mindig is történtek, az éghajlati átalakulás hatására azonban egyes térségek még inkább fogékonnyá válnak a heves szárazságokra.
A klímaváltozásra vonatkozó tanulmányokból tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben az Alpok északi régióiban a tél egyre szárazabb lett, a csapadék még tavasszal is lecsökkent, miközben magasabb a hőmérséklet
– nyilatkozta a The New York Timesnak Massimiliano Pasqui, az Olasz Kutatási Tanács klímaszakértője. Mint hozzátette, 2022-ben ezen három tényező egyszerre alakított ki extrém aszályt.
A kutatók jelenleg is vizsgálják, hogy milyen kapcsolat van a mostani szélsőséges nyár és a globális felmelegedés között. A magasabb hőmérséklet hatására kiszárad a talaj és a vegetáció, aminek következtében hó helyett több eső hullik, ez pedig befolyásolhatja a vízkészleteket. Az éghajlatváltozás ráadásul a csapadék eloszlására is hat, egyes területeken például nő az egyszerre lehulló csapadék mennyisége, miközben a régió összességében akár kevesebb vízhez is juthat.
Olaszországban a megváltozott körülmények leginkább a Pó völgyében éreztetik hatásukat. Meuccio Berselli, a folyó vízgyűjtő hatóságának főtitkára szerint a medence az elmúlt 20 évben már a hatodik aszályt éli át. A víz néhol gyakorlatilag teljesen eltűnt, június végén Pontelagoscurónál pedig a mért vízhozam 145 köbméter per másodperc alá esett – írja a The Guardian. A júniusi átlag itt ennek több mint tízszerese, 1805 köbméter per másodperc.
A vízgyűjtő medencét az Alpok, Európa egyik, a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett térsége táplálja. Az év ezen szakában az olvadékvíz miatt a Póban rengeteg víznek kellene lennie, csakhogy a legutóbbi tél nem éppen a megszokott módon alakult. Az Olasz Környezetgeológiai Társaság adatai alapján az átlagos hómennyiség harmada esett csupán le, a Gran Paradiso csúcsán az évszázadban normálisnak tekinthető 331 centiméter helyett mindössze 127 centiméter hó hullott.
Az Alpok átalakulása nem csak közvetett módon, az elapadó vízutánpótlások miatt fenyegeti az embereket. Július elején a Dolomitokban történt egy – több halálos áldozatot követelő – gleccsercsuszamlás, aminek hátterében a szélsőségesen magas hőmérsékleti értékek álltak. A kutatók úgy gondolják, hogy a jövőben a felmelegedés miatt egyre veszélyesebbek lesznek a hegyek.
Drasztikus változtatások kellenek
Félő, hogy a mostani olaszországi esemény csupán ízelítő abból, amit a jövő tartogat.
Az olasz kormány július elején 36,5 millió eurós sürgősségi segélyt jelentett be, a pénzt öt régióban a helyi szervezetek között fogják szétosztani. Az eljárás ugyanakkor évekig is eltarthat. A gazdaságok termésbiztosításai sem segíthetnek sokat, mivel ezek ugyan kiterjednek egyes extrém időjárási eseményekre, így például a jégesőre, ám az aszályra már nem.
Sok szakértő régóta hangoztatja, hogy Olaszországban – más államokhoz hasonlóan – alkalmazkodni kell az éghajlati átalakuláshoz, ami bár költséges feladat, mégis sürgető. Új víztározók létrehozására, a mezők műholdas monitorozására, valamint a vízügyi infrastruktúra fejlesztésére van szükség ahhoz, hogy az ország ellenállóbbá váljon a száraz periódusokkal szemben. Barbara Di Rollo, az Agricoltori Italiani öntözési szakértője az Euronewsnak arról beszélt, hogy Olaszországban az ivóvízpazarlás több mint 40 százaléka a rossz minőségű vezetékekhez köthető, ezek modernizálása már önmagában komoly előrelépés lenne.
Az aszály mellett a Pó torkolatánál ráadásul egy újabb fenyegetés van kibontakozóban. Az Adriai-tenger előrenyomulásával egyre több só áramlik be a folyó termékeny deltájába, beszivárog a talajvízbe, amivel veszélybe sodorja a termőföldet. Ebben a globális felmelegedésnek szintén szerepe van, az Adria szintje sok más tengeréhez hasonlóan fokozatosan emelkedik.
Nem csak Olaszország szenved
Az extrém időjárás nem csupán Olaszországot sanyargatja idén nyáron: Európa más országaiban, illetve Ázsia és Amerika egyes vidékein is súlyos a helyzet. Július 11-től kezdődően egy héten át hőhullám tombolt Franciaországban, az ország nagy részén a napi maximum tartósan a 38 Celsius-fokot is meghaladta – számolt be a France 24. Június végén Japánra korábban nem látott kánikula csapott le, Tokióban egymás után több napon is 35 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Az Egyesült Államok nyugati részén ezzel szemben már szinte megszokottá vált az ilyenkor beköszöntő aszály.
A hosszú szárazság és forróság a vízkrízis mellett tűzvészek kockázatával is fenyeget. A vízhiány problémája Magyarországot sem kerüli el, az Alföld valósággal fuldoklik.
Pascal Yiou, az LSCE klíma- és környezetkutató laboratórium munkatársa szerint a világ több pontján egyszerre jelentkező események nem véletlen egybeesések. „Ezek a meteorológiai jelenségek összefüggnek egymással. Egy ciklon vagy egy kánikula az Egyesült Államokban az egész bolygóra kihat, Indiában például a monszunhoz is hozzájárul” – mondta a szakértő. Mint Yiou kiemelte, a folyamat hátterében a globális felmelegedés áll, ami megzavarja az atmoszféra dinamikáját.
Noha a kutatók gyakran vonakodnak, hogy egy-egy konkrét extrém időjárási eseményt az éghajlatváltozáshoz kössenek, tudományos konszenzusnak tekinthető, hogy a klímaváltozás növeli a szélsőségek, így a szárazságok esélyét és erejét. Mindez azt jelenti, hogy egyre többször számíthatunk mi és az elkövetkező generációk is a mostanihoz hasonló, megterhelő időszakokra.
