A német propagandában „csodafegyverként” (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető, kifejlesztésén már 1936 óta dolgoztak, az első sikeres kísérleteket 1942-ben hajtották végre a Balti-tenger partján fekvő Peenemündében. A megtorlófegyvernek (Vergeltungswaffe-1, rövidítve V-1) elnevezett, 2160 kilogramm súlyú repülő bomba hossza 7,74 méter, szárnyának fesztávolsága 5,71 méter volt.
Terrorbombázás
Előre meghatározott pályán haladt mintegy 900 méteres magasságban, 576 kilométeres óránkénti sebességgel, a fedélzetén levő 848 kg robbanótöltetet 322 km távolságra tudta célba juttatni – írja a Múlt-kor.hu.
A V–1 bevetését többször is elhalasztották, de az 1944. június 6-i normandiai partraszállás után Hitler döntést hozott harci alkalmazásukról. A fegyvert, amely nem volt pontosan a célra irányítható és becsapódás után nem mindig robbant fel, a dél-angliai területek rombolására, de főként az angolok harci kedvének csökkentésére, megfélemlítésükre akarták használni.
A London elleni első rakétasortüzet 1944. június 13-án hajnalban indították meg. A Londonra kilőtt első tíz rakétából csak négy ért célba, négy pedig már a kilövőállásban felrobbant, ennek ellenére az Észak-Franciaországba telepített kilövősáncok teljes kapacitással kezdtek működni. Június 15-én már 55 állásból 244 rakétát lőttek ki, közülük 71 Nagy-London területén csapódott be. A terrorbombázás négy hónapja alatt majdnem tízezer V–1 csapódott be angol földön.
Cserebogár
A londoniak által zúgó hangja és cikázása miatt Doodlebugnak (cserebogár) nevezett utolsó V–1 1945. március 28-án csapódott be, az elsőhöz hasonlóan ez is Swanscombe környékén ért földet.
A V–1 pusztító ereje messze alulmúlta a németek várakozásait, de kiszámíthatatlanságával és szokatlanságával nagy félelmet ébresztett a lakosságban. A legrosszabb esetre számításba vett kitelepítésekre végül nem került sor, de a támadásokban hatezer londoni halt meg és 17 ezren szenvedtek sérüléseket.
A németek 1944. szeptember 8-án már a pusztítóbb V–2 ballisztikus rakétával mértek csapást Londonra. A V–2-t bonyolult vezérlőrendszere irányította pályája csúcsára, ahonnan meghajtás nélkül, nagy sebességgel, hangtalanul zuhant le, ezt észlelni és elhárítani is jóval nehezebb volt.
