Aszód, Acsa, Iklad, Kartal – négy Pest megyei település, a fővárostól nem is olyan távol, ahol az elmúlt időszakban medvét láttak. Ráadásul utóbbi két helyszín nem is az az erdős, hegyvidéki táj, ahova a mackókat képzeljük, hanem nyílt, mezőgazdasági terület. Az utóbbi években szinte már hozzászoktunk, hogy időről időre barnamedve tűnik fel Magyarországon, ám a Pest környéki tartósabb jelenlét mégiscsak szokatlan.
A jövőben azonban jobb lesz hozzászokni, hogy nemcsak az Isten háta mögötti erdőségekben, hanem bizony síkvidéken, egy búzamező mellett sétálva is belebotolhatunk a tányértalpúba. A Pest megyei medvéről Dr. Patkó László vadbiológussal, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetőjével beszélgettünk.
Ugyanaz a mackó vándorolhat
A barnamedve köztudottan eltűnt a trianoni Magyarország területéről, a többi között az intenzív üldöztetés hatására. A több évtizedes védelemnek, természetvédelmi és vadgazdálkodási erőfeszítéseknek köszönhetően azonban a szlovákiai állomány (is) jelentős gyarapodásnak indult. A bocsok 2-3 éves korukig maradnak az anyjukkal, utána nyakukba veszik a vadont, és saját területet keresnek maguknak.
Az ilyen, kóborló állatokra jellemző, hogy áttévednek hazánk északi hegyeibe, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a Kárpátokban elterülő élőhelyeikhez
– mondta a 24.hu-nak Patkó László.
Nyilván nem minden medvekamasz Magyarországra indul: a bővülő populációkból a szélrózsa minden irányába folyik a kivándorlás, csak a lengyeleknél vagy ukránoknál nem hír egy-egy mackó felbukkanása. Nagyon laikus példával valahogy úgy képzeljük el a szárazföldi állatok terjeszkedését a magterületükről, mint egy nagy amőbát: kinyújtózik erre, arra, amarra, és ahol megfelelő körülményeket talál, ott megmarad, terjeszkedik.
Visszatérve Pest megyébe, a hozzáférhető felvételek alapján esetünkben feltételezhetően
Ez persze nem jelenti azt, hogy csak ez az egy példány kóborol a hazánkban vagy akár csak a Cserhát környékén. Tavaly is épp itt tűnt fel egy állat, és napjainkban legalább egy másik medve jelenlétéről van tudomásunk a Bükk területén is.
Mit keres a síkvidéken?
Az európai nagyragadozók, azaz a barnamedve, a szürkefarkas, az európai hiúz és Skandináviában a rozsomák inkább a zavarásmentes, érintetlen hegyvidéki, hegylábi összefüggő erdőségeket részesítik előnyben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kíváncsiságuk vagy a hasuk hívására – a hiúz kivételével – ne merészkednének frekventáltabb helyekre, de csak átmenetileg: tartós megtelepedésükhöz nyugodt, erdős környezetre van szükség. Mind közül a medve a legalkalmazkodóbb, nem véletlenül látjuk számtalanszor erdélyi településeken kukázni.
Hazánkban a Cserhát alkalmas élőhely számára, a Pest megyei észlelések pedig ha úgy tetszik, a hegység előtereként is felfoghatók. És különben is:
Egy több 10 hektáros mezőgazdasági táblán hetekig, hónapokig nyugalmat lelhet és rengeteg táplálékot. Még mérhető gazdasági kárt is okozhat egy hosszabb ideig gabonaföldön tanyázó medve
– emeli ki Patkó László.
Hosszabb távon persze mezőgazdasági terület nem alkalmas a megtelepedésre, az ilyen egyedek visszahúzódnak az erdőbe, ahogy az emberi tevékenység aktívabbá válik a földeken.
Visszatért Magyarországra?
Nehéz definiálni, hogy mikor mondhatjuk azt, Magyarországon nemcsak átutazóban jelennek meg medvék, hanem a faj valóban visszaköltözött hazánkba. Ha az számít, hol tölti ideje nagyobb részét az év során, akkor elmondhatjuk, hogy talán van már medvénk. De még akkor is egy halvány talán lehet a válasz, amennyiben a helyben való szaporodást vesszük döntő érvnek. Pontosabban a vadbiológus közvetett bizonyítékot említ erre.
Az Aggteleki-karszt környékén ugyanis kora tavasszal terepi szakemberek már találtak bocsos anyamedvenyomot, ami az időpont miatt érdekes. Az anyák ugyanis télen hozzák világra bocsaikat, ébredés után, az alig néhány hónapos apróságokkal még nem tudnak komolyabb távokat bekóborolni. Így a kora tavaszi bocsnyomok a határtól több tucat kilométerre talán, de csak talán azt jelentheti, hogy a bocs magyar területen jött világra.
Nem kell hozzá barlang, mint a mesében: elég egy tágasabb, földbe mélyített odú; földből kifordult fa után maradó üreg a gyökérzet takarásában.
Ha medvével találkozunk
Az emberek többsége nyilván úgy van vele, hogy szép állat a medve, de csak távolról. Ha már itthon is összefuthatunk vele, sokak már az óriási ragadozót látják benne, mely könnyedén megöl egy embert. Valóban hatalmas ereje van, és igen, előfordulnak konfliktusok is.
Sokszor az ember maga „csalogatja” saját maga közelébe a medvéket szemeteléssel, erdei és erdőszéli hulladéktárolókkal, amelyek az állat számára élelmet jelentenek. Az ilyen forrásokat szükséges felszámolni, hogy elkerüljük a konfliktusokat, és a medve ne szokjon az ember közelébe.
Alapvetően azonban kerüli az embert, legfeljebb a kölykét védelmező anya és a meglepett, sarokba szorított állat támad. Bár a medvetámadás esélye rendkívül kicsi, azért nem árt tudni, hogyan viselkedjünk, ha netán mackó kerül az utunkba, a helytelen reakcióval ugyanis élezhetjük a helyzetet – ide kattintva nézheti át a WWF Magyarország ábrákkal illusztrált tanácsait.
