Amerikai kutatók friss tanulmánya szerint a koronavírus omikron variánsával megtörtént fertőzés nem biztosít hosszú távú immunitást más variánsokkal szemben – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény. A Nature szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatók vérmintákat és egeres kísérleteket használtak arra, hogy megállapítsák, mennyire jelent erős immunitást az, ha valaki átesett az omikron-fertőzésen.
Ahogy a SARS-CoV-2 omikron változata 2021 végén és 2022 elején az egész világon elterjedt, anekdotikus bizonyítékok gyarapodtak arra vonatkozóan, hogy kevésbé súlyos tüneteket okoz, mint a korábban domináló delta variáns. A tudósok azonban kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy miért van ez, vagy hogy egy gyengébb fertőzés hogyan befolyásolhatja a COVID-19 elleni hosszú távú immunitást.
Az omikron viszont magában gyenge immunválaszt vált ki – derült ki az új kutatásból. Az oltottaknál ez az immunválasz némileg megerősíti a védelmet a többi variánssal szemben, az oltatlanoknál azonban ez az immunválasz nem biztosított széles körű, robusztus védelmet más törzsekkel szemben.
A kutatást végző Gladstone Virológiai Intézet igazgatója, Melanie Ott elmondta: az oltatlanoknál az omikron-fertőzés nagyjából egy oltási dózis hatásával lehet egyenértékű.
Az omikronnal fertőzött egerekben az enyhébb tünetek ellenére az immunrendszer továbbra is termelte azokat a T-sejteket és antitesteket, amelyek jellemzően más vírusokra adott válaszként is megjelennek. „Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy az omikron alacsonyabb patogenitása nem azért van, mert a vírus nem képes megmaradni a szervezetben” – mondta Nadia Roan, a Gladstone munkatársa. Így még mindig nem tudni, miért különbözik a többi változattól a tünetek és az immunitás tekintetében, beleértve az alacsonyabb replikációs számokat vagy az immunrendszer által termelt antitestek típusait.
Annak felmérésére, hogy az omikron elleni immunválasz hogyan alakult az idő múlásával, a kutatók vérmintákat gyűjtöttek a SARS-CoV-2 eredeti, delta vagy omikron variánsaival fertőzött egerekből, és megmérték az immunsejtjeik és antitesteik képességét öt különböző vírusvariáns felismerésére: az alfára, a bétára, a deltára és az omikronra.
A korábban nem fertőzött állatokból származó vér nem tudta semlegesíteni a vírusvariánsok egyikét sem, azaz nem tudta blokkolni a vírusok másolási képességeit. Az eredeti SARS-CoV-2-vel fertőzött állatokból származó minták semlegesítették az alfát, és kisebb mértékben a béta és delta variánst, de az omikront nem. A delta-fertőzött egerekből származó minták semlegesítették a delta, az alfa, és kisebb mértékben az omikron és a béta variánst.
A kutatócsapat az eredményeket tíz, korábban omikronnal fertőzött oltatlan vérével erősítette meg: ezek a minták nem voltak képesek semlegesíteni más variánsokat. Amikor 11 oltatlan, de korábban deltával fertőzött ember vérét vizsgálták, az semlegesítette a delta variánst, és kisebb mértékben a többi variánst is. Amikor korábban megfertőződött oltottak vérével vizsgálták meg ugyanezt, az eredmények eltértek az oltatlanokétól: az omikron és a delta fertőzöttek mindegyike képes volt semlegesíteni az összes variánst, egyértelműen magasabb védelmet biztosítva.
