A beregsurányi menekülttábor szinte teljesen üres, fél-egy óránként érkezik a fogadóhellyé avanzsált Károlyi-kastély elé egy kisbusz a határról. Húsvétkor volt egy nagyobb hullám, mesélik a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei, azóta megint csend van. A háború kitörése utáni első néhány hét viszont mindenkit megviselt.
Nehéz ezt elképzelni valakinek, aki nem volt itt. Láttunk már el lőtt sebet, küldtünk kórházba kezeletlen leukémiával küzdő fiatalembert, aki napokig bujkált, hogy átjusson a határon
– mondta Dr. Vargáné Major Judit, a helyszíni orvosi ellátásért felelős MedSpot orvosa. Az ápoló konténerben beszélgettünk vele, ahonnan pár perccel korábban vittek el egy szívproblémákkal küzdő menekültet a nyíregyházi kórház sürgősségi osztályára. „Találkoztam olyan kisgyerekkel, aki bombázott területről jött ide az édesanyjával, és egyszerűen nem tudtuk lefejteni róla, annyira sokkban volt.”
Az orvos elárulta: lelkileg nagyon megterhelő munka ez, de a helyszínen mindenki szívét-lelkét beleteszi. „Olyanok vagyunk már, mint egy kis család. A helyiek is ott segítenek, ahol tudnak” – mondta. Körbevezetett minket a táborban, bemutatott minket a helyi segítő csapatnak, mesélt arról, hogy franciák és japánok is jöttek segíteni, egy japán kolléga még mindig a helyszínen volt. Megmutatta, hogy van a táborban egy pár hetes kisbaba, akinek aznap érkeznek az iratai, hogy vissza tudjanak menni vele Ukrajnába.
A Máltai Szeretetszolgálat egy-két hét alatt egy egész kis falut épített ki a Károlyi-kastély kertjében és a mellette található tornateremben. Utóbbi ottjártunkkor be volt zárva, de ha éppen több menekült érkezik, ezt is ki tudják nyitni, itt 140 fős a fekvőkapacitás. Az érkezőket regisztrálják, a helyi Üvegtigrisben, azaz az ingyenbüfében étellel és itallal kínálják, és ha szükség van rá, megszervezik a fuvarjukat is a végső célállomásra. A menekültek legtöbbjét rokon vagy ismerős várja Budapesten, vidéki városokban, vagy valamelyik szomszédos országban. Az első sokkot azonban itt, Beregsurányban heverik ki.
Amikor megérkeznek, mentálisan még nincsenek teljesen itt
– mondta Szabján Imre, a Máltai Szeretetszolgálat országos vészhelyzetkezelési vezetője, aki a helyszínről irányítja a dolgokat. „Traumás állapotban kerülnek be a táborba, ilyenkor rengeteget segít az, ha nem kell nekik gondolkodniuk azon, hol aludjanak, és mivel menjenek tovább.” A szeretetszolgálat a helyi ellátáson kívül átmeneti szállásokat is tud biztosítani számukra, illetve munkalehetőséget is intéz, ha éppen van szabad kapacitás valahol.
A traumás állapot egyértelműen látszik a menekülteken az ottlétünkkor is. Egy idős hölgy, aki Herszon mellől érkezett a határra, könnybe lábadt szemmel köszöni meg nekünk, magyaroknak, hogy segítünk neki eljutni a lányához, aki már korábban átért Magyarországra. Egy fiatal lány elmeséli, hogy két héten keresztül minden nap megpróbált feljutni a vonatra egy Ipriny melletti kisvárosból, de eddig nem fért fel rá, most viszont szerencséje volt. Megilletődve szorongatja az ásványvizes palackját, a helyiek kézzel-lábbal próbálják elmagyarázni neki, hogy elviszik Nyíregyházáig, onnan vonatoznia kell tovább Budapestre, ahol az anyja várja.
A menekültek szakszerű orvosi és pszichológiai ellátásban részesülnek Beregsurányban, az orvosi konténert a Nyíregyházi Kórház látja el gyógyszerekkel. „Jelenleg mindenünk van, amire szükségünk lehet” – mondta Dr. Vargáné Major Judit. Egyvalami azonban feltűnően hiányzik a táborból, annak ellenére, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ tájékoztatója szerint nagyon fontos lenne minden átkelőhelyen biztosítani: a COVID-tesztközpont, lehetőleg felajánlható oltásokkal együtt. Az orvosi konténerben COVID-oltások nincsenek, csak az alapvető és/vagy nagyon sürgős problémák ellátására vannak felkészülve.
Mindig rosszabb a járvány, ha nagy tömegek mozognak
Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem Fertőző betegségek Kutatási és Politikai Központjának igazgatója a Time magazinnak úgy fogalmazott: „a háború a fertőző betegségek legjobb barátja”. Talán nem is lehet ennél pontosabban egy mondatban leírni az elmúlt több száz év tapasztalatát: a legnagyobb járványok mindig nagy tömegek mozgásához kapcsolódtak a történelemben. „Vannak tapasztalataink a spanyolnátha-járványról, ami átfedésben volt az első világháborúval. A legrosszabb hulláma ennek a pandémiának akkor zajlott, amikor a katonák hazatértek a frontvonalról” – mondta el a 24.hu-nak Dr. Marius Geantă, a bukaresti székhelyű Orvostudományi Innovációs Központ elnöke és társalapítója.
Ezen tapasztalatok alapján félő, hogy a koronavírus-járvány újabb hulláma is köthető lesz az ukrán menekültek mozgásához – éppen ezért lenne szükség tesztelésre, karanténlehetőségre, illetve az oltások felajánlására a határmenti településeken. Ez azonban Magyarországon egyáltalán nem történik meg, és a megkérdezett szakértők szerint Romániában és Lengyelországban is hasonló a helyzet, mint itthon. „Ezek az emberek mozognak, nem maradnak egyhelyben. Lengyelországba mennek, vissza Ukrajnába, majd nyugatra, és így tovább. Sokan ide-oda ingáznak.”
Az embertömegek mozgása már magában megnövelné az esélyét annak, hogy egy újabb, nagyobb COVID-hullám alakuljon ki Európában, a problémát azonban tetőzi, hogy az ukrán lakosság átoltottsága nagyon alacsony. Február 24-ig, azaz az orosz-ukrán háború kitöréséig a lakosság mindössze 35 százaléka kapta meg a koronavírus elleni vakcina mindkét adagját, amivel ugyan eredetileg teljesen vakcinázottnak számított, az azóta eltelt idő azonban életre hívta a harmadik, emlékeztető oltás beadását is. A háromszorosan oltott ukrán lakosság aránya elenyésző. Ez pedig komoly veszélybe sodorhatja őket, ahogyan átkelnek a kontinensen.
„Mindig megnő a fertőző betegségek, köztük a COVID-19 kitörésének kockázata, ha kiszolgáltatott emberek nagyon közel élnek egymáshoz konfliktushelyzetek és humanitárius vészhelyzetek miatt” – írta a 24.hu kérdéseire válaszolva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai divíziójának egy szóvivője. „Ez aggodalomra ad okot annak az 5,2 millió ukrán menekültnek, akik kénytelenek voltak elmenekülni az otthonukból, és további 7,7 millió, a lakóhelyüket Ukrajnán belül elhagyni kényszerült embernek is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mindannyian a legmagasabb prioritású csoportba tartozzanak a koronavírus-megelőzés szempontjából, és hogy minél előbb teljeskörűen be legyenek oltva a COVID-19 és más betegségek ellen is.”
A vírus terjedése mellett az új variánsok kialakulása is probléma lehet: a WHO felhívta a figyelmet arra, hogy ha a vírus szabadon, zavartalanul tud terjedni, az megnöveli az új variánsok felbukkanásának esélyét is. Az oltatlan menekültek pedig ennek tökéletes táptalajt adnak. Európában egyébként is még mindig nagyon magas a közösségi terjedés aránya, még az ukrán menekültek nélkül is.
Kevés a teszt, így vakon vannak a szakértők
Ukrajnában nemcsak a COVID-19-oltások száma alacsony, az átoltottság finoman szólva is kedvezőtlen a kanyaró, a poliovírus, és egyébként a veszettség ellen is. Aggodalomra adhat még okot a HIV és a tuberkulózis terjedése is. Bár ezek nagy részével szemben az uniós lakosság (legalább is a volt szovjet blokk országai, ahol sok a kötelező oltás) immunis, a menekültek között komoly járványok alakulhatnak ki. „Nemcsak a COVID-19 elleni vakcinációval kellene foglalkoznunk, vannak más olyan betegségek, amelyek gyakoribbak Ukrajnában, mint Európa többi részén. Például Lengyelországban már volt néhány kisebb járványkitörés a hepatitis A-val” – mondta a 24.hu-nak Dr. Pawel Grzesiowski, a lengyel Legfelsőbb Orvosi Tanács COVID-19-szakértője, a varsói Megelőző Orvostudományi és Rehabilitációs Központ orvosa.
Tudjuk, hogy ez a vírus könnyen terjed szennyezett vízzel és ételekkel. Szóval, már látjuk a probléma elejét. Ezért nemcsak az fontos, hogy a menekültek minél nagyobb arányban be legyenek oltva, de azok az önkéntesek is, akik nekik segítenek.
Elmondta, hogy jelenleg nagyjából kétezer menekült van a lengyel kórházakban, de mivel nincs külön statisztika a covidosokról, lehetetlen megmondani, hányan vannak. Az emberek ráadásul csak akkor mennek orvoshoz a befogadó országokban is, ha már nagyon rosszul vannak.
„Lengyelországban, és a környező országokban ráadásul jelenleg nagyon kevés koronavírus-tesztet végeznek, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy nem vesszük időben észre, ha megnő a covidosok aránya” – mondta a szakértő. „Tudjuk, hogy a koronavírus nem tűnt el, de a tesztek alacsony száma miatt képtelenség megmondani, mik a tendenciák most. Ráadásul a legtöbb országban szinte semmilyen pandémiás korlátozás nincsen már.”
Az orosz-ukrán háború kitörésével sok ország eltörölte a beutazási korlátozásokat, a közvetlen határokon nincs lehetőség tesztelésre, és a vakcinákat sem ajánlják fel a menekülteknek – nemcsak a koronavírus ellenieket, de a többit sem. Romániában akkor kapnak oltást az oda menekülő ukránok, ha külön kérik, és ehhez egészségügyi intézményeket kell felkeresniük. Lengyelországban hasonló a helyzet: a határon semmilyen lehetőség nincs oltást kapni. „A lengyel kormányt nem érdekli az ilyesmi” – mondta Dr. Pawel Grzesiowski.
Azt kommunikálják, hogy a járványnak vége, és így nem is érdekük megmutatni a valós számokat sem.
Mivel a tesztelés ilyen alacsony számban zajlik, a menekülthullám valós hatását csak akkor fogjuk látni, ha néhány hét múlva koronavírus-komplikációkkal kerülnek kórházba a betegek, vagy meghalnak. „Az egyetlen módja annak, hogy a hatásokat megbecsüljük, hogy a többlethalálozást nézzük meg. Mivel a lengyelek nagyjából 60 százaléka oltott, közöttük enyhébb tünetekkel terjed a betegség, nem fogjuk hirtelen látni a számok megugrását, szeptember-októberben viszont már lehet majd mérni, mi történt.”
Bizalmatlanság, orosz dezinformáció a nyugati oltások ellen
Mivel Ukrajnában az oltásellenesség fő forrása a kormányba vetett bizalom hiánya, nagyon nehéz elképzelni, hogy a menekültek aktívan kérnék a COVID-vakcinákat a befogadó országokban – más lehetőségük pedig egyelőre nincsen arra, hogy beoltassák magukat. Rájuk targetált vakcinációs kampányok egyik szomszédos országban sincsenek, az is jellemző, hogy a fogadó kormányok nem igazán foglalkoznak a problémával. Itthon a Máltai Szeretetszolgálatnak a határtól nem messze van használható oltópontja, de ehhez is külön kell kérniük a menekülteknek a vakcinát
Mindezt még tovább nehezíti az, hogy az oroszok már a háború kitörése előtt hónapokkal dezinformációs kampányt indítottak Ukrajnában a nyugati vakcinákkal szemben. A Harvardhoz tartozó Kennedy School dezinformációval foglalkozó divíziója végzett kutatást az orosz vakcina-dezinformációs kampányról, méghozzá az Ukrajnában és Szerbiában alkalmazott különböző stratégiákat szem előtt tartva. A kutatásból kiderült: az ukránok között a zavarkeltés, a szerbek esetében viszont a sokszor ismételt, leegyszerűsített propaganda volt az alkalmazott módszer.
Az ukránoknál az oltásellenes üzeneteket gyakran kötötték össze geopolitikai és az ukrán kormánnyal szemben kritikus hangokkal. Ez azért hatásos taktika, mert ha a narratíva egy részével az olvasó egyetért, nyitottabb lehet az oroszbarát álláspontra egy, ugyanabban a cikkben szereplő, nem kapcsolódó témában – például, ha kritikus a kormánnyal szemben, könnyebben áll az oltásellenesség pártjára is.
Az oltottsági arányban jól meglátszik az ukránok bizalmatlansága a kormány felé, és az orosz propaganda sikeressége is. Ez viszont komoly veszélybe sodorja őket most, hogy menekülni kényszerülnek Ukrajnából – elsősorban ugyanis ők vannak veszélyben egy esetleges járványhullám során, hiszen a fogadó országok jelentős részében lényegesen magasabb az átoltottság, nemcsak koronavírus, hanem a többi betegség ellen is.
Központosított megfigyelési rendszerre lenne szükség
Az ECDC javasolja azt is, hogy növelni kellene az oltási hajlandóságot a befogadó országokban is – kérdés azonban, hogy mit lehet még tenni, amit eddig nem tettek meg a hivatalos szervek. „Hallgatni kell az emberekre. Ezt nem tettük meg eddig” – mondta Marius Geantă. Véleménye szerint arra kellene odafigyelni, hogy mik a bizonytalanság fő okai, és ezeket megoldani egyértelmű, megbízható tudományos kommunikációval a politikai intézkedések helyett.
„Annak semmi értelme nincs, hogy a határon elkérjék valakinek a vakcinációs igazolását, ez megvalósíthatatlan” – mondta Marius Geantă. „De a fogadóállomáson, esetleg párszáz méterrel később lehetnének teszt- és oltási lehetőségek. Nemcsak a koronavírusra, de például az influenzára is. Ha pedig valaki szeretne oltást, annak legyen rá lehetősége. Úgy gondolom, hogy a határon még az oltatlanokat is könnyebb lenne meggyőzni, hogy a saját és családja biztonsága érdekében jobban jár, ha kéri a vakcinát. Románia sem túl proaktív,
a menekülteknek itt is kifejezetten keresniük kell a lehetőséget az oltásra, nem ajánlják fel a számukra.
A WHO is kiemelte: fontos, hogy a fogadó országok elegendő oltóanyag-ellátást biztosítsanak mindenki számára, ide értve a tömeges oltási vagy rutinszerű immunizálási tevékenységet is a menekültek számára. Elengedhetetlen az ukrán nyelvű tájékoztatás a rendelkezésre álló vakcinákról és az azokhoz való hozzáférés módjáról, a menekültek beoltottsági állapotának felmérése, és támogatás nyújtása mindenhol ahol szükséges, felkínálva a gyermekbénulás, a kanyaró és a rubeola elleni védőoltást azoknak a 6 éven aluli gyerekeknek, akiknél a múltban kimaradt bármilyen rutinoltás. Ez azonban információink szerint egyik határmenti országnál sem történik meg.
Marius Geantă szerint az is probléma, hogy nincs visszakövethetőség: ha egy menekült országok között mozog, az orvosi kórtörténete abban az országban maradt, amiben valami miatt az orvosi ellátást igénybe vette. „Nagyon fontos, hogy képesek legyünk orvosi szempontból követni őket” – mondta a szakértő. Megemlítette Dél-Afrikát, ahol mindez nagyon jól működik, nem is csoda, hogy két koronavírus-variánst is ott sikerült azonosítani először. „Van egy nagyon jó modellünk, amit követni tudnánk. Egyszerűen nem értem, hogy az Európai Bizottság vagy az ECDC miért nem próbál valami hasonlót kialakítani Európában. Nagyon fontos lenne az is, hogy előrelépést tegyünk az orvosi adatok digitalizációja terén, úgy gondolom, hogy ez egy menekülthullám kellős közepén elengedhetetlen.”
Ez azonban egyelőre a kanyarban sincs Európában: a közvetlen határokon a tesztelés sem kötelező, ami egyébként a menekültek helyzetét is megnehezíti. Németország és Olaszország egyes területein még a tömegközlekedést sem lehet használni érvényes negatív teszt vagy oltási igazolvány nélkül. Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb lenne, ha már az első határon tájékoztatnák erről őket a felelős hatóságok, és lehetőséget biztosítanának arra, hogy aki szeretné, az beoltathassa magát, ahogyan az ECDC is ajánlja. Itthon ehhez képest tesztet is csak az kap, aki kér, vagy aki tüneteket produkál. A beregsurányi menekülttáborban van lehetőség ideiglenes karanténra az egyik konténerben, ezután pedig a mentők viszik karanténlétesítménybe azokat, akiknek pozitív lett a tesztjük.
Persze, az is érthető, hogy annak, aki éppen az otthonát kényszerül elhagyni háborús körülmények között, és traumás állapotban érkezik a határra, nem a koronavírus-oltás az első számú prioritás. Ezért is lenne a fogadó országok hatóságainak feladata, hogy megszervezze ezt is a határon, az Ukrajnával közvetlenül határos országokban azonban ez nem történik meg. Hogy ez pontosan mekkora problémát fog okozni, csak pár hónap múlva derül ki.
