A horvátországi Csezmicében 1434-ben született János gondos, sőt kiemelkedő oktatásban részesült, erről anyai nagybátyja, a Szilágyiak távoli rokona, a Hunyadi fiúk nevelője, a legmagasabb egyházi méltóságig jutó Vitéz János gondoskodott. Ferrara és Padova egyetemén tanult, ahol a kánonjog mellett a humanista műveltséget megalapozó latin és ógörög nyelvet is elsajátította.
A költő együtt nevelkedett a kor legokosabb fiataljaival, magába szívva a reneszánsz kornak nem csupán a tudását, de életérzését és filozófiáját is. Itáliai tanulmányai idején bebizonyosodott róla, hogy rendkívül tehetséges a költészet terén, epigrammákat, szonetteket írt latin nyelven, nevét pedig az antik művészek mintájára Janus Pannoniusra, azaz Pannóniai Jánosra változtatta – írja a Rubicon.hu.
Pannónia dicsérete
Hunyadi Mátyás 1458-as megkoronázása után Budára hívta a művelt fiatalembert, aki a királyné majd Mátyás mellett töltött be kancellári tisztet, nagybátyja érsekké való kinevezésekor pedig megkapta a pécsi püspöki széket. Részt vett az uralkodó 1464-es jajcai törökellenes hadjáratában, de itt súlyosan megbetegedett, törékeny egészségét pedig két évvel később a tüdőbaj is kikezdte.
Rövid élete ellenére a reneszánsz legjelentősebb magyar költője, nagy érdemeket szerzett a humanista kultúra magyarországi terjesztésében. Legismertebb műve talán a Pannónia dicsérete:
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
Lázadás és menekülés
Magas tisztsége ellenére egész életében a napfényes és művelt Itáliába vágyakozott, költőként akart kibontakozni, nem politikusként. Ennek ellenére Vitéz János mellett mégis fő szervezője volt az 1471-es Mátyás elleni főúri összeesküvésnek, amit a nemesek megadóztatása váltott ki. A király leszerelte a lázadókat, irgalmat tanúsított velük szemben, Janus azonban nagybátyjával ellentétben nem adta meg magát, hanem Pécsre menekült, hogy püspöksége falai között védhesse meg magát.
Végül mégis az ország elhagyása mellett döntött, Horvátországon készült Itáliába. Beteg szervezete azonban nem bírta a megpróbáltatásokat, 1472. március 27-én útközben, Medveváron elhunyt. Mindössze 37 esztendős volt.
