Jacques de Molay-t 1292-ben választották meg a Szentföldről kiszoruló Templomos Lovagrend élére, a belső reformokat is sürgető nagymester támogatókat keresett a keresztes háborúk újrakezdéséhez, próbálta megszerezni a mongolok, valamint több európai uralkodó segítségét.
Amikor 1306-ban Franciaországban járt az avignoni V. Kelemen pápa hívására, felmerültek bizonyos vádak a templomosok ellen, amelyekkel egy rendből kilépett férfi vádolta a lovagokat: eretnekség, szodómia, pogány szertartások, istenkáromlás. Ezek alól Molay tisztázta a rendjét, 1307 során egy pápai bulla alapján mégis megindult a rend felszámolásával véget érő per – írja a Rubicon.hu.
Az eljárásban nagy része volt IV. (Szép) Fülöp francia királynak, aki elsősorban azért akarta perbe fogni a templomosokat, mert az angolok ellen viselt háború következményeként nyakig úszott az adósságban – és éppen a rend volt a legfőbb hitelezője. 1307. október 13-án Franciaországban elrendelték valamennyi lovag elfogását, megkezdődött a per, mely során a kínzásokkal szóra bírt foglyok természetesen bármit bevallottak.
A Templomos Lovagrendet 1312-ben oszlatták fel hivatalosan, vagyonát az Ispotályosok kapták meg, Jacques de Molay-t 1314 tavaszán ítélték máglyahalálra, március 18-án végezték ki, mint eretneket a Notre Dame felállított máglyán. A legenda szerint halála előtt a nyilvánosság előtt visszautasított minden vádat, és átkot mondott személyesen Fülöpre, a pápára. Átka 13 nemzedékig szólt, és a fő címzetteken hamar be is teljesedett: Kelemen pápa és Fülöp király még abban az évben életét vesztette.
