Az évet már az egyiptomi Óbirodalom tudósai is 365 napra osztották, mai naptárunk elődje pedig az ókori Rómában született meg. Julius Caesar felkérésére az egyiptomi Szoszigenész végezte el a naptár módosítását, amely egészen addig a szökőnapokat nem vette figyelembe. A Kr. e. 46-ban életbe léptetett reform már 365 és egynegyed napokkal számolt, és szökőnapokat iktatott be.
Ismét elcsúszott
Csakhogy még ez sem volt „hajszálpontos”, ugyanis a napév még mindig 11 perces csúszásban volt a kalendáriumhoz képest, ami az évszázadok során szépen összeadódott. A Rubicon.hu cikke szerint ennek főleg a nevezetes nap- és holdállásokhoz kötődő egyházi ünnepek kapcsán volt jelentősége, de a XVI. kialakuló 10 napos eltérés néha már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott.
Kisebb változtatások és több évtizedig elhúzódó vita után XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született megoldás, aki végül a kiváló matematikus és csillagász, Cristopher Clavius javaslatát fogadta el. A később gregorián- vagy Gergely naptárnak nevezett új naptárt az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullában vezette be az egyházfő.
Kevesebb szökőév és 10 nap mínusz
Clavius annyiban módosított Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott. A bulla másik fontos rendelkezése a naptár korrekciója volt:
A XVI. századi lehetőségeket figyelembe véve abszolút pozitívan értékelhetjük Gergely pápa reformját, miután pedig a pontos napév a percek mellett „maradék” másodperceket is ad, ennél a kalendáriumnál jobbat a modern kor sem tudott kitalálni. Az eltérés persze idővel újabb korrekciót igényel majd, ám Clavius zsenijét mutatja, hogy a kiigazítás várhatóan a 4800 körül élő emberek feladata lesz
