A koronavírushoz kapcsolódó végtelenített és egyre szélsőségesebb „szenzációk” sora új szintre emelkedett egy új koronavírus, a NeoCov körül – ami tehát nem variáns, hanem egy önálló vírus. A laikus sajtó nagy része mégis a delta, omikron szálra felfűzve úgy tálalta, hogy bár egyelőre csak denevérekben mutatták ki, ám ha emberekre is átugrik, háromszor halálosabb, mint a SARS-CoV2, és hatástalanok ellene a vakcináink.
Mi következik ebből kimondatlanul is a laikus számára? Nyilván az, hogy küszöbön az új, minden eddiginél halálosabb koronavírus-mutáció megjelenése, amely ellen jelenleg tehetetlenek vagyunk.
A valóságban viszont ilyesmiről nincs szó. A pandémia miatt most érthető módon ki vagyunk élezve a témára, ám ha minden új vírus felfedezéséről ilyen tálalásban értesülnénk, havonta 1-2 alkalommal temethetnénk az emberiséget. Aggodalomra semmi ok, a NeoCov tőlünk távol élő denevérekben van jelen, és mint bármely más ismert vagy ismeretlen állati kórokozónak, milliószor millió lépésre lenne szüksége ahhoz, hogy emberek közt világjárványt okozzon.
Dr. Kemenesi Gábor virológust, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont, és a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársát, a denevérekben lakozó vírusok szakértőjét kérdeztük.
Koronavírusok mindenhol
A mostani pandémia előtt elenyésző figyelem kísérte a víruskutatók munkáját, ők azonban a háttérben évtizedek óta a különféle kórokozók felderítésén, megismerésén dolgoznak, elemzik a lehetséges kockázatokat, és megpróbálnak felkészülni ellenük. A koronavírusok régóta az érdeklődésük egyik fókuszpontjában van, ennek köszönhetjük, hogy minden eddiginél gyorsabban és hatékonyabban tudott reagálni a tudomány a SARS-CoV2-re.
A kínai kutatók is végezték a munkájukat, és dél-afrikai denevérekben találtak egy új koronavírust, ami nem meglepő:
Ha a denevérvírusokat egy tortadiagramon ábrázoljuk, a legnagyobb szeletet a koronavírusok adják. Bár a közelmúltban még erősebb figyelem összpontosul rájuk, jó részüket még nem is ismerjük
– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Egy-egy új vírus felfedezésekor rutinvizsgálatok sora következik. Az egyik legfontosabb, hogy elhelyezzék az úgynevezett evolúciós törzsfán, azaz kiderítsék, milyen közeli rokonságban áll valamelyik ismert, emberekre is veszélyt jelentő vírussal, a SARS-szal vagy a MERS-szel. A másik, hogy felmérjék a „működését”, esetünkben itt arról van szó, hogy a szervezeten belül milyen receptorhoz kötődik, vagyis milyen módon képes fertőzni. Lássuk, mire jutottak.
Messze van a fertőzéstől
A NeoCov evolúciós értelemben a MERS-hez áll közelebb, illetve a gerincesek teljes skáláján, így az emberben is megtalálható, a koronavírus kapcsán már meglehetősen közismert ACE2 receptort használja a sejtbe való bejutáshoz. Mindezek alapján a tudomány számára hasznos és érdekes felfedezésről van szó, érdemes a további vizsgálatokra, de gyakorlatilag ennyi az egész. Ha nem lennénk ennyire kiélezve a koronavírusra, a hír nem ütötte volna át a sajtó ingerküszöbét – így viszont épp a tanulmány azon része lett kiragadva, ami összezavarja a laikust.
A kutatók ugyanis in vitro kimutatták, hogy a vírus nem képes emberi sejteket fertőzni, és feltérképezték, milyen változásokon kellene ehhez átmennie.
Ez a koronavírus kockázatértékeléséhez alapvető, rutin eljárás, azt látjuk, hogy dolgozik a tudomány
– emeli ki a virológus.
Az úgynevezett átugrási esemény, vagyis hogy egy denevérvírus emberre is fertőzővé váljon, majd emberről emberre terjedjen, rendkívül bonyolult, számtalan lépésből álló folyamat. Ebből csupán egy a receptorhoz való hatékony kötődés. Milliomod százalékokban mérhető az esélye annak, hogy a NeoCov emberi fertőzést okozzon, és még több nagyságrenddel kevesebb, hogy ebből ember-ember közti fertőzés, netán járvány alakuljon ki.
Mi áttérünk az állítólagos háromszoros halálozásra és a vakcinák hatásosságára, akit mélyebben érdekel a vírusok „átugrásának” bonyolult feltételrendszere, annak ajánljuk ezt a Magyar Tudomány Ünnepén az MTA-n elhangzott előadást:
Hipotézis a „halálosságról”
Visszatérve tehát témánkhoz, amennyiben egy vírus nem fertőz embert, úgy logikusan halálozási arányokról is teljesen felesleges beszélni. Ez így is van, amennyiben a közbeszédről van szó, ám a tudomány számára nagyon is fontos, a már említett kockázatelemzés szerves része: rengeteg feltételezést kell megvizsgálni, és az így adódó kérdéseket megválaszolni ahhoz, hogy szükség esetén minél gyorsabban léphessünk.
A kínai kutatók kissé összemossák a SARS- és MERS-rokon vírusokat, holott azok alapvetően két, jól elkülöníthető evolúciós ágon vannak. A NeoCov viszont evolúciósan ugyan a MERS-hez hasonlít, de az ACE2 receptor használata az SARS-szerű vírusokhoz sorolná. A tanulmányban leírják azt az egy mutációt, ami az emberi ACE2-kötődéshez kell, de ez csak a kötődés, mellette ott van még a sejtbe jutás, a megfelelő replikáció, a szisztémás kötődés és így tovább, millió és egy lépés. Így aztán a következtetés is meglehetősen hipotetikus: ha mindez megtörténik, akkor lehetne olyan fertőző, mint a MERS-vírusok, és terjedhet olyan hatékonyan, mint a SARS-CoV2.
Illetve ha tegyük fel mindez meg is történik, akkor sem állíthatjuk közvetlenül, hogy mennyire fertőző vagy halálos a vírus, hiszen az úgyszintén számos tényező együttesén múlik. Egyébként a kínai szakemberek is óvatosan, feltételes módban fogalmaznak, és lehetséges biológiai veszélyre figyelmeztetnek, miután ez a munkájuk. Vizsgálták azt is – ugyancsak in vitro –, hogy a koronavírus-fertőzésen átesett emberek antitestjei, illetve a jelenleg elérhető vakcinák hogyan hatnak a NeoCovra. Az eredmény szerint sehogy, vagyis nem kötik le a vírust, de nekünk, laikusoknak ez ugyancsak irreleváns információ. Jelenleg a tudomány számára jelzés, a vírus feltérképezésének része.
