Egy új tanulmány alapján bizarr szivacsokra bukkantak egy, a Jeges-tenger mélyén fekvő hegynél – írja a Live Science. A tápanyagszegény környezetben az organizmusok azoknak a régen elhullott állatoknak a maradványait fogyasztják, amelyek egykor a területen éltek.
A furcsa létformákat a Langseth-hátságnál találták meg, 500-600 méterrel a vízfelszín alatt. A környéken a hőmérséklet éppen fagypont feletti. A mélyben a kutatók egy 15 négyzetkilométeres területen több ezer szivacsot fedeztek fel.
A tenger fenekén, a tápanyagszegény környezetekben az élet gyakran vulkáni formációk, úgynevezett hidrotermális kürtők körül virágzik. A régióban ugyanakkor az aktivitás évezredekkel ezelőtt megszűnt, és olyan erős áramlatok sincsenek a térségben, amelyek tápanyagot szállíthatnának a szivacsokhoz.
Az emésztésben a szivacsokkal szimbiózisban élő baktériumok segíthetnek.
A csapat az Ocean Floor Observation and Bathymetry System kamera- és szenzorrendszerrel figyelte meg az élőlényeket, a Nereid Under-Ice nevű robotizált tengeralattjáróval pedig mintákat is begyűjtöttek. A szivacsok alatt olyan maradványokat találtak, amelyek akkor keletkeztek, amikor 2-3 ezer éve a vulkáni aktivitás befejeződött, a helyi állatok pedig elpusztultak. A nyomok alapján a szivacsok előbb mozogtak, majd megtelepedtek a kövületeken.
Több szivacs legalább 300 évesnek bizonyult, és a példányok között kifejezetten nagyok, 1 méter átmérőjűek is akadtak. Teresa Morganti, a Max Planck Tengeri Mikrobiológiai Intézet posztdoktori kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint a rendkívül lassú anyagcsere miatt nem valószínű, hogy a szivacsok rövidesen kifogynak az elérhető táplálékból. Igaz, a klimatikus átalakulás veszélyt jelenthet az organizmusokra.
