Magyarországon ezidáig 3,4 millió ember vette fel a koronavírus elleni oltás harmadik adagját, miközben már beadható a negyedik dózis vakcina is. A lehetőség tehát adott, ám a világos, egyértelmű kommunikáció nagyon hiányzik, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok mostanra már teljes káoszt okozhattak a fejekben: ember legyen a talpán, aki képes eldönteni, hogy hányszor oltassa be magát.
Nem tudjuk, kinek és mit higgyünk
Karácsony előtt a Nemzeti Népegészségügyi Központ még azt írta, hogy „a 4. ismétlő oltás általános bevezetése egyelőre nem indokolt” – erre utalt a miniszterelnök is korábban az ementálisajt-hasonlatával. Január 10-én Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter jelezte, hogy számolni kell a negyedik oltás szükségességével, a múlt csütörtöki kormányinfón pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már tényként jelentette be. Múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor azt is elmondta, hogy a harmadik oltás után négy hónappal lehet felvenni a negyedik oltást, hat hónap után pedig a kormány javasolja is ezt.
A témában megszólaló szakértők véleménye is eltér. Egyesek szerint az omikron ellen is elég három adag vakcina, míg mások a negyedik dózis beadatását sürgetik, és olyan is akad, aki 3–4 havonta ismétlőoltásokat javasol. Mindezek alapján az irány egyértelműen látszik, az indoklás viszont hiányos, zavaros, és sokszor el sem jut a címzettekhez, azaz hozzánk, egyszerű állampolgárokhoz. Akiknek viszont döntést kell hozni: elég a három vagy legyen negyedik?
Ilyen helyzetben a tudósok is eddigi tapasztalataik és az aktuális legjobb tudásuk alapján fogalmaznak, ami sokszor vezet véleménykülönbségekhez – itt írtunk erről részletesen. Nemrég az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) is figyelmeztetett: hosszú távon nem fenntartható, hogy négyhavonta ismételgessük az oltásokat.
Az egymásnak akár ellentmondó nyilatkozatok tengerében teljes képtelenség meglelni az igazságot, erre ma még senki nem képes. Némi rendet vágni a káoszban viszont igenis tudunk, amihez Dr. Falus András akadémikus, Széchenyi-díjas immunológus, a Semmelweis Egyetem professor emeritusának segítségét kértük.
Kell a harmadik és indokolt a negyedik
Az ember immunrendszere feledékeny, vagyis idővel csökken az ellenálló-képessége a koronavírussal szemben. Nem nullázódik le, csupán kopik, az intenzíven támadó újabb és újabb hullámok ellen szükség van az emlékeztető oltásokra. Főleg úgy, hogy ezek eddig mind új vírusmutációk formájában érkeztek.
Mindenképpen és mindenkinek ajánlott a 3. dózis, és indokoltnak tartom a 4., sőt később a »többedik« oltást is, főleg bizonyos csoportoknak
– bocsátja előre a 24.hu-nak Falus András, majd árnyalja az elhangzottakat.
Hatvan év felett, illetve krónikus betegséggel (cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, daganat stb.) élők, legyengült immunrendszerű személyek számára a professzor mindenképp javasolja a 4. dózis felvételét. Amíg a járványhelyzet ennyire kiélezett, az ennél fiatalabb, egészséges emberek számára is inkább pozitív hatásai lehetnek, ha 5–6 havonta emlékeztető oltásban részesülnek.
Bajunk nem lesz tőle
A jelenlegi vakcinák ugyanis az eredeti, vuhani vírus ellen lettek kifejlesztve, hatásosságuk azzal a változattal szemben éri el maximumát. Ettől függetlenül más variációk ellen is a jelenleg elérhető legjobb védelmet nyújtják, ártani pedig nem ártanak: nem tudjuk magunkat túlimmunizálni, a vakcinák többedik emlékeztető adagja sem jelent egészségügyi kockázatot. Legfeljebb feleslegesnek bizonyulnak, nem biztosítják a remélt/elvárt hatást.
Számos kutatólaborban folyik gőzerővel az új vakcinák kifejlesztése, amelyek remélhetőleg már a vírus azon részeit veszik célba, amelyeket nem érintenek a változások. Ha nem lesz ilyen, az oltóanyagokat akkor is folyamatosan finomhangolják, és amíg járványhullám járványhullámot követ, mindig
Ha elvonatkoztatunk az egyéntől
Méghozzá nemcsak egyénileg, hanem társadalmi és világszinten is. Fontos tudni, hogy a természetes úton való fertőződés nem nyújt olyan erős és annyira hosszan tartó védelmet, mint a vakcinák, és főleg igaz ez a vírus továbbadására. Mindinkább úgy látszik, hogy a gyorsan változó koronavírus ellen nem számíthatunk a klasszikus értelemben vett nyájimmunitásra: a járvány megfékezésének az a módja, ha védőoltásokkal sikerül megszakítani a fertőzési láncokat. A bizonyítottan meglevő állati (macskafélék, őzek, rágcsálók stb.) rezervoárok és az azokban végbemenő mutációk, valamint a zoonózis ténye ugyancsak ellene hatnak a nyájimmunitás kialakulásának.
A SARS-CoV2 felülírt egy evolúciós ökölszabályt is, miszerint a vírusok terjedési sebessége fordított arányban áll a mutációs, vagyis az adaptációs képességükkel. Ha ugyanis gyorsan terjed, nincs ideje komolyan mutálódni, míg ha lassan, akkor logikusan több variáció is kényelmesen megjelenhet adott gazdaszervezetben. Esetünkben azonban a delta variáns kiváló példa arra, hogy gyorsan terjed, miközben mégis erős az úgynevezett mutabilitása. Mindez pedig ismét arra mutat rá, hogy populációs szinten is védőoltásokkal érhetjük el ellene a legnagyobb sikert.
Világszerte azonban van egy nagyon komoly probléma, a nemzetközi szervezetek is részben ezért hezitálnak a negyedik oltás ajánlása kapcsán.
Márpedig, amíg az emberiség jelentős része nem védett, a vírus köztük cirkulálva folyton változik, újabb és újabb hullámokat indítva az egész világon.
