A zombik alakja az afro-karibi vudu vallásból eredeztethető, maga a kifejezés a haiti franciából származik – írja a Live Science. A térség hiedelemvilágában a zombik mágia révén felélesztett, szabad akarattal nem rendelkező holtak, amelyek az őket feltámasztót szolgálják. Bár a haiti hagyományokban az élőholtak nem számítanak központi elemnek, később, a populáris kultúra hatására világszerte ismertté vált a zombi kifejezés.
Ma már a szót általánosságban használják az élőholtakra a könyvektől a filmeken át a videójátékokig. Napjainkban a zombik nem is feltétlenül varázslat révén kelnek életre, a feltámadást okozhatja valamilyen kórokozó vagy tudományos kísérlet. Sőt nem is kell szükségszerűen meghalnia az áldozatnak, mielőtt zombivá alakul, a horrorokban és sci-fikben népszerű zombivírusok például élő embereket fertőznek meg, hogy az érintetteket aztán állatias, vérszomjas, önkontroll nélküli lénnyé változtassa.
A fentiekből is sejthető, hogy nem is egyszerű meghatározni, pontosan mit is tekintünk zombinak.
Haiti zombik
Az 1980-as években Wade Davis, a Harvard Egyetem etnobotanikusa azzal a céllal utazott Haitire, hogy utánajárjon a zombik, illetve az azokat életre keltő mágusok, a bokorok történetének. A szakértő vizsgálatai során arra jutott, hogy a mágusok által használt zombipornak öt állandó összetevője volt: az emberi maradványok, a levelibéka, a soksertéjű férgek, egy nagy termetű varangy, illetve különböző gömbhalak részei.
Utóbbi állatok erős idegmérget, tetrodotoxint tartalmaznak. Davis sokat kritizált elmélete szerint a haiti bokorok ezen toxinnal mérgezték meg áldozataikat, akik vegetatív, halálszerű állapotba kerültek.
1997-ben Roland Littlewood, a University College London Antropológiai és Pszichiátriai Tanszékének munkatársa kollégáival egy tanulmányban szintén a haiti zombikat vizsgálta. A csapat három feltételezett esetet mutatott be, az érintettek állítólag halálukból tértek vissza, közösségük pedig zombiként azonosította őket. Az elemzés felfedte, hogy mindegyik eset hátterében az orvostudomány által megmagyarázható jelenségek álltak. Az első páciens katatón skizofréniában szenvedett; a második agykárosodáson esett át, és epilepsziás volt; míg a harmadik egyszerűen tanulási nehézségekkel küzdött.
Világszerte dokumentáltak egyébként olyan eseteket, amikor valaki halála után tért magához, ezek a személyek azonban nem igazán felelnek meg annak, amit egy zombitól elvárhatunk. Egyes kórokozók ugyan okozhatnak „zombiszerű” tüneteket – ilyen például a veszettségvírus –, az viszont ritka, hogy egy fertőzött ember elszabadulva terjessze a betegséget.
A természetben gyakori
Noha a fentiek tükrében lehet alapja a zombitörténeteknek, az embereknél nem igazán beszélhetünk zombifertőzésről. Más viszont a helyzet, ha a természetet, egészen pontosan az ízeltlábúakat világát vizsgáljuk.
Az élősködők között akadnak gombák, darazsak, de még vírusok is.
Egy, az angliai hernyók populációját pusztító vírus például a fertőzés után ráveszi áldozatát, hogy a magasba másszon. A hernyó pusztulását követően a vírus kiszabadul, és szétszóródva újabb állatokat fertőz meg. Hasonló technikát használnak az Ophiocordyceps nemzetség hangyákra specializálódott gombái, egy 2020-ban leírt, dél-amerikai darázsfaj pedig a pókokat veszik rá egyedi hálók elkészítésére, ami a bábok fejlődéséhez szükséges.
