Tudomány az élet nagy kérdései

Miért a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot Amerikában?

Orlando / Three Lions / Getty Images
Orlando / Three Lions / Getty Images
A karácsony Krisztus születésének ünnepe. Mi, magyarok természetesnek vesszük, hogy ilyenkor a Jézuska hozza az ajándékokat, a világ számos táján azonban a Mikulás vagy valamelyik helyi változata lepi meg a gyerekeket. Vajon mi áll a hagyománybeli eltérések hátterében?

Szent Miklós, Myra 4. századi püspöke a kereszténység egyik leghíresebb alakja: a legenda szerint saját vagyonát szétosztva segítette a rászorulókat. Karakteréből utóbb a keresztény világ különböző régióiban, akár a pogány hagyományokat is felhasználva, eltérő, mégis sok szempontból hasonló téli ajándékozó alakok fejlődtek ki. Többek között az amerikai Santa Claus, a finn Joulupukki, a magyar Mikulás és a Télapó, a francia Père Noël, az angol Father Christmas vagy a német Weihnachtsmann, de még az orosz Gyed Maróz is nagyon sokban emlékeztet ezekre a figurákra. Egyes ortodox közösségekben a mesebeli alakot inkább a szintén 4. századi Nagy Szent Vazulhoz kötik.

Noha a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, Szent Miklós napja pedig december 6-ára esik, számos országban nem saját ünnepén, hanem karácsonykor érkezik, hogy meglepje a gyerekeket. Ennek hátterében pedig nem pusztán a vallás áll.

Szent Miklós ajándékai

Szent Miklós 280 körül született a mai Törökország területén fekvő Patara közelében tehetős családban. Fiatalon pappá szentelték, majd Myra püspökévé vált. Legendája leginkább amiatt ismert, mert a történet szerint aranyat ajándékozott egy szegény férfinak, hogy három lányát kiházasíthassa, és így elkerülhessék a prostitúciót. Szent Miklós később többek között a gyermekek patrónusa lett, de más csoportok védőszentjeként is ismert.

Universal History Archive / Getty Images

Alakja idővel rendkívül népszerűvé vált a keresztény területeken, valószínűleg amiatt is, mert sokan tekintettek rá védőszentként.

Gerry Bowler, a Manitobai Egyetem történésze szerint 1200 körülre a híres myrai püspök már sok régióban a gyermekek védelmezőjének és mágikus ajándékozónak számított.

Bizonyos helyeken alakja a pogány mitológiai figurákkal is egybeolvadt, egyes feltételezések alapján néhány későbbi vonását például Odintól, a skandináv és germán istentől örökölte.

Több évszázadon át a 16. századig Szent Miklós december 6-a körül érkezett, a reformáció kezdetével ugyanakkor sok közösségből kiszorultak a szentkultuszok. Mivel a gyermekek ajándékozásáról nem akartak lemondani, kialakult a Jézuska alakja, az ajándékozást pedig karácsonyra tették át. A Jézuska ugyanakkor a 19. századi német katolikus területeken is népszerű lett, és még Latin-Amerikában is megjelent.

Az új ajándékozó ellenére megmaradtak bizonyos Szent Miklós-szerű segítők, akik sok esetben kifejezetten rémisztőek voltak, és megbüntették a rossz gyerekeket. A 18. század második felére a Mikulás holland verziója, a Sinter Klaas, a betelepülők révén az Egyesült Államokba is eljutott. A ma ismert kedves, pirosas ruhát viselő apóka alakja itt, a 19. század elején kezdett el kifejlődni.

Santa Claus, a vidám nagyapó

A karácsony a távoli múltban egészen más volt, mint napjainkban. Noha Európában is élt már az ajándékozás hagyománya, a szokás messze nem volt olyan markáns, mint manapság.

Kapcsolódó
Miért ajándékozunk karácsonykor?
Már a rómaiak is ajándékoztak decemberben.

A nagy karácsonyi ajándékozás és az ahhoz köthető vásárlási láz igazán csak a 19. század első felében, az Egyesült Államokban kezdett el kibontakozni. Itt a Santa Claus, azaz a Sinter Klaas újabb változata az irodalom hatására a békés ünnep szimbólumává alakult, majd szép lassan meglátták benne a marketingfogást. Ekkora a Szent Miklóshoz köthető téli ajándékozó figurák már sok helyen nem az eredeti, december 6-i ünnephez, hanem a karácsonyhoz kötődtek.

Mikulás vagy Télapó?

Egy ismert városi legenda szerint a Télapó megnevezést az 1950-es években hozták be Magyarországra, hogy a vallásellenesség jegyében kiszorítsák a Szent Miklósra utaló Mikulást. Magát a kifejezést az orosz Gyed Marózzal hozták kapcsolatba, pedig a Télapó nevet a bizonyítékok alapján már jóval a szovjet idők előtt is használták. 1895-ben például Komjáthy Jenő írt verset Télapó címmel, az 1930-as években pedig a hazai óvodákban tartottak Télapó-foglalkozásokat. Az 1950-es évektől ettől függetlenül valóban megpróbálták lecserélni a Mikulást hazánkban.

A Santa Claus mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el, főként Thomas Nast amerikai karikaturista révén. A pirosba öltözött, vidám, kövérkés, nagyapószerű alak aztán „visszavándorolt” Európába, és számos térségben fokozatosan átvette a középkori eredetű, sok esetben még félelmetes ajándékozók szerepét.

A világhírű alak terjedéséhez persze nagyban hozzájárultak az olyan vállalatok is, amelyek reklámcéllal használták fel a karaktert.

Ezek közül a legismertebb alighanem a Coca-Cola.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik