Szent Miklós, Myra 4. századi püspöke a kereszténység egyik leghíresebb alakja: a legenda szerint saját vagyonát szétosztva segítette a rászorulókat. Karakteréből utóbb a keresztény világ különböző régióiban, akár a pogány hagyományokat is felhasználva, eltérő, mégis sok szempontból hasonló téli ajándékozó alakok fejlődtek ki. Többek között az amerikai Santa Claus, a finn Joulupukki, a magyar Mikulás és a Télapó, a francia Père Noël, az angol Father Christmas vagy a német Weihnachtsmann, de még az orosz Gyed Maróz is nagyon sokban emlékeztet ezekre a figurákra. Egyes ortodox közösségekben a mesebeli alakot inkább a szintén 4. századi Nagy Szent Vazulhoz kötik.
Noha a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, Szent Miklós napja pedig december 6-ára esik, számos országban nem saját ünnepén, hanem karácsonykor érkezik, hogy meglepje a gyerekeket. Ennek hátterében pedig nem pusztán a vallás áll.
Szent Miklós ajándékai
Szent Miklós 280 körül született a mai Törökország területén fekvő Patara közelében tehetős családban. Fiatalon pappá szentelték, majd Myra püspökévé vált. Legendája leginkább amiatt ismert, mert a történet szerint aranyat ajándékozott egy szegény férfinak, hogy három lányát kiházasíthassa, és így elkerülhessék a prostitúciót. Szent Miklós később többek között a gyermekek patrónusa lett, de más csoportok védőszentjeként is ismert.
Alakja idővel rendkívül népszerűvé vált a keresztény területeken, valószínűleg amiatt is, mert sokan tekintettek rá védőszentként.
Bizonyos helyeken alakja a pogány mitológiai figurákkal is egybeolvadt, egyes feltételezések alapján néhány későbbi vonását például Odintól, a skandináv és germán istentől örökölte.
Több évszázadon át a 16. századig Szent Miklós december 6-a körül érkezett, a reformáció kezdetével ugyanakkor sok közösségből kiszorultak a szentkultuszok. Mivel a gyermekek ajándékozásáról nem akartak lemondani, kialakult a Jézuska alakja, az ajándékozást pedig karácsonyra tették át. A Jézuska ugyanakkor a 19. századi német katolikus területeken is népszerű lett, és még Latin-Amerikában is megjelent.
Az új ajándékozó ellenére megmaradtak bizonyos Szent Miklós-szerű segítők, akik sok esetben kifejezetten rémisztőek voltak, és megbüntették a rossz gyerekeket. A 18. század második felére a Mikulás holland verziója, a Sinter Klaas, a betelepülők révén az Egyesült Államokba is eljutott. A ma ismert kedves, pirosas ruhát viselő apóka alakja itt, a 19. század elején kezdett el kifejlődni.
Santa Claus, a vidám nagyapó
A karácsony a távoli múltban egészen más volt, mint napjainkban. Noha Európában is élt már az ajándékozás hagyománya, a szokás messze nem volt olyan markáns, mint manapság.
A nagy karácsonyi ajándékozás és az ahhoz köthető vásárlási láz igazán csak a 19. század első felében, az Egyesült Államokban kezdett el kibontakozni. Itt a Santa Claus, azaz a Sinter Klaas újabb változata az irodalom hatására a békés ünnep szimbólumává alakult, majd szép lassan meglátták benne a marketingfogást. Ekkora a Szent Miklóshoz köthető téli ajándékozó figurák már sok helyen nem az eredeti, december 6-i ünnephez, hanem a karácsonyhoz kötődtek.
A Santa Claus mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el, főként Thomas Nast amerikai karikaturista révén. A pirosba öltözött, vidám, kövérkés, nagyapószerű alak aztán „visszavándorolt” Európába, és számos térségben fokozatosan átvette a középkori eredetű, sok esetben még félelmetes ajándékozók szerepét.
Ezek közül a legismertebb alighanem a Coca-Cola.
