Bár a nyilvános rendezvényeken a fejlett országok azt reklámozzák, mennyire transzparens és a fejlődő országok felé figyelmes az idei ENSZ klímacsúcs, a legsérülékenyebb országok képviselői szerint a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon ez egyáltalán nincs így. A Kis Szigetállamok Szövetsége (Alliance of Small Island States, AOSIS) szerint azok, akik a leginkább szenvedik a klímaváltozás következményeit, még mindig nincsenek eléggé előtérben – és a megfelelő pénzügyi támogatást sem akarják nekik megadni.
„Csak hogy tisztázzuk: ez nem segély” – mondta Milagros De Camps, a Dominikai Köztársaság Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztériumának nemzetközi együttműködési miniszterhelyettese egy sajtótájékoztatón. Kiemelte: a szigetországoknak, és minden fejlődő országnak szüksége van támogatásra a károk és veszteségek miatt, ami a klímaváltozás miatt érte őket – ennek egy külön összegnek kell lennie a korábban beígért 100 milliárd dolláros klímaalapon felül.
„A megfelelő szavakat halljuk a tárgyalótermeken kívül, de a megbeszéléseken a szokásos taktikákat alkalmazzák a fejlett országok: a késleltetést és tagadást” – mondta Laurence Tubiana, az Európai Klímaalapítvány vezérigazgatója. „Valóban PR és zöldre mosás zajlik. Még mindig tapasztalunk ellenállást. De ha úgy csinálunk, mintha a probléma nem létezne, attól az még nem fog eltűnni.”
A probléma azonban az, hogy nemcsak a kármentesítő támogatások, de még a klímaalap 100 milliárd dollárja sincs meg – Alok Sharma, a COP26 elnöke egy korábbi előadáson elmondta, hogy 2023-ra lehet reális, hogy elérik az összeget. A fejlődő országoknak, különösen a legkiszolgáltatottabb szigetországoknak nincs ennyi idejük. Ezért hívta Laurence Tubiana
A két szakértő azt is elmondta: az átláthatóság kérdése még mindig aggasztó, szükség van új átláthatósági szabályokra, hogy biztosítani lehessen a vállalások eredményességét.
Laurence Tubiana szerint a nemzeti vállalások egyelőre nagyon kevésnek bizonyulnak, még mindig messze vagyunk a 1,5 Celsius-fokos plafon elérésétől. Az igazi problémát abban látja, hogy az országos vállalások jó része 2050-re koncentrál, és 2030-ra nincsenek komoly tervek – ha ezeket orvosolnák, már jobban lehetne látni a hatásaikat. A mostani, országos vállalásokkal elérhető 2,7 Celsius-fokos melegedés ugyanis a kis szigetországoknak elfogadhatatlan, és nagyjából biztos pusztulásra ítéli őket.
Főkép: Tuvalu szigetország külügyminisztere térdig vízben állva beszél a COP26 döntéshozóihoz, ezzel illusztrálva, mi vár az országra, ha nem sikerül elég ambiciózus vállalásokban megegyezniük a klímacsúcson.
