A profán kérdés valószínűleg a legtöbbekben felmerült az európai kultúra páratlan értékeinek szemlélése közepette: miért olyan kicsik a kidolgozott izomzatukkal egyébként minden ízükből férfiasságot sugárzó ókori férfiszobrok nemi szervei? Tudomásunk szerint az ókori görög és római férfiak minden bizonnyal teljesen átlagosak voltak ilyen szempontból, tehát a szobrok nem az akkori valóságot ábrázolják, és nem is valamilyen szobrásztechnikai probléma áll a háttérben.
Makktyúd kicsike
De nem is valamiféle szemérmesség vezette az ókori mesterek kezét, hanem a görögök férfiasságról alkotott eszményképe áll a háttérben. Miközben ma egy jól megtömött alsónadrág a férfiasság egyik attribútumának számít, az ókori görögök a nagy hímvesszőt kifejezetten férfiatlannak látták. Úgy vélték ugyanis, hogy a férfiasság igazi fokmérője az, ha valaki képes mindig uralkodni ösztönein, érzelmein, és logikusan gondolkodni. Márpedig a nagy péniszről azt gondolták, hogy a bujaság és a vágyak racionalitás feletti uralmának a jelképe, így az idealizált férfialakokat semmiképpen sem ilyennel ábrázolták.
Arisztophanész A felhők című darabjában például ez hangzik el arról, mire számíthat az a férfiú, aki a régi értékekhez tartja magát, és megfelelően pallérozza szellemét és testét:
Ha szavam fogadod, mint elmondám, s elmédet ezekre irányozod: úgy melled ragyogó lesz minden időn, bőröd hószín, vállad tetemes, nyelved pirinyó, üleped vaskos, makktyúd kicsike; Ha meg azt teszed, amit e mostaniak: színed, legelébb is, sárga leend, vállad zsugorult, melled csontváz, nyelved igen nagy, üleped horpadt, makktyúd vastag, pöreid hosszúk.
Bár Arany János fordításában a kifejezések régiesek, a lényeg azért érthető.
Erektált péniszek
Voltak férfialakok, akiket nagy, sőt akár erektált pénisszel is ábrázoltak: rabszolgák, barbárok, szatírok láthatók így megformázva. Az egyetlen isten, akit így mutattak be az ókori szobrászok, az a termékenység istene, Priaposz – Aphrodité és Dionüszosz fia –, aki úgy született, hogy az istennő annak távollétében megcsalta Dionüszoszt, Héra pedig azzal büntette meg, hogy fia torzan, egy óriási hímvesszőtől elcsúfítva született.
A rómaiak, ahogy számos tekintetben, ebben is követték a görögök útmutatását, így a római szobrászok is hasonlóan visszafogottan bántak az anyaggal e téren.
