Eltérő véleményekkel találkozni arról, hogy az új koronavírus negyedik hulláma mennyire közeli Magyarországon, ám két kérdésben minden szakértő egyetért: a megbetegedések várható felfutását a delta variáns okozza (ezt a számok már igazolják), és ez a hullám főleg azok között fog felcsapni, akik nincsenek beoltva. Azok is megbetegedhetnek, akik már megkapták a vakcinákat, ám esetükben a betegség lefolyása jellemzően sokkal enyhébb, a kórházi ápolás, netán halál esélye nagyságrendekkel kisebb.
A legrosszabb időszakban lesz egyre népszerűbb a tévhit, miszerint a természetes úton történő fertőződés nagyobb védelmet biztosít, mint a vakcinák, ezzel pedig azt sugallja: jobb megfertőződni, mint beoltatni magunkat.
Egy részigazság lett itt félreértelmezve, ami súlyos következményekkel járhat. A vírusfertőzés valóban létrehoz immunválaszt, de az „élő”, „vad” kórokozó támadása egyrészt életveszélyes, másrészt egyre több, a poszt-Covid szindróma gyűjtőnéven említett hosszú távú káros hatására derül fény. Dr. Falus András Széchenyi-díjas immunológust, akadémikust, a Semmelweis Egyetem professor emeritusát kérdeztük, aki mindenekelőtt figyelmeztet:
Senkinek eszébe ne jusson oltás helyett »megfertőződésre várni«, a delta variánssal szemben is a vakcinák kínálják a legnagyobb biztonságot.
A rakéta és az elhárítás
Csaknem minden immunválasz az immunrendszer két nagy, egymással sok ponton összefüggő karját hozza mozgásba. Az egyik az úgynevezett veleszületett vagy természetes immunitás, ez egy alapszintű, sejtekből és a vérplazmában oldott komponensekből álló, egyik megnyilvánulásában lavinaszerű reakció. A másik az adaptív (szerzett), antigénspecifikus immunválasz, amelyben úgynevezett T- és B-limfociták és az antitestválasz játssza a főszerepet. Nagy és összetett, egymással több ponton összefüggő rendszerekről van szó, a kórokozók ellen akkor vagyunk a legsikeresebbek, ha a két komplex rendszer minél több eleme aktiválódik.
Amennyiben megfertőződünk, szervezetünk a teljes, „élő” vírussal találkozik, nagyon leegyszerűsítve: annak minden egyes porcikáját megismeri. Óriási próbatételt jelent az immunrendszer – mind a „veleszületett”, mind a „szerzett” – számára, és ez elvileg akár előnyös is lehet, hiszen a fertőzés után komoly védelem alakulhat ki. A gyakorlatban viszont éppen ez a viharos reagálás okozza a heveny, súlyos állapotot, emiatt kerülnek sokan lélegeztetőgépre vagy hunynak el a betegség drámai hatásainak következtében.
A vakcinákkal viszont – típusuktól függően – „csak” a vírus egyes, betegséget nem okozó darabjain keresztül nyer védettséget a szervezet, de hatékony vírusellenes reakciójában a szerzett immunitás dominál. Az oltóanyagok nagyon erős immunválaszt váltanak ki, nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy az eddigi vakcinák a negyedik hullámban 60 százalékkal csökkentik a tünetes megbetegedések, 90 százalékkal a kórházba kerülés esélyét, a halálozás pedig minimális az oltottaknál.
Úgy képzeljük el, hogy az új koronavírus bármely variánsa egy ránk kilőtt rakéta, amit mi a vakcinával mint elhárítórakétával próbálunk semlegesíteni. Mindenképpen eltaláljuk a felénk száguldó eszközt, de nem feltétlenül tudjuk megsemmisíteni. Annyit viszont elérünk, hogy becsapódva csak minimális kárt okozzon.
Vakcina és természetes fertőződés
Tízmilliókon elvégzett legújabb vizsgálatok alapján mára tudományos konszenzus alakult ki abban, hogy
a legtökéletesebb védelmet az élvezi, aki be van oltva és természetes úton is túlesett a fertőzésen
– foglalja össze Falus András.
Ez tehát a természetes fertőződéshez kapcsolódó tévhitek valóságalapja, ám a cikk elején említett konklúzió veszélyes és hamis. Képzeletben nyilván mindenki elő tudja venni azt a bizonyos mérleget, amelynek egyik serpenyőjébe az oltások utáni enyhe tüneteket, a másikba pedig a napokig, hetekig tartó szenvedést, kórházi intenzív osztályt, netán halált pakolhatunk.
Ha valaki oltás után fertőződik meg, és tünetmentesen vagy enyhe panaszokkal túlesik a betegségen, azzal megacélosodhat a védelme. Ám direkt erre törekedni elég nagy ostobaság lenne, íme két nyomós indok:
- bármilyen enyhe lefolyású is a betegség, a fertőzött ember terjeszti a vírust – főleg a delta variáns terjed így is nagy mennyiségben –, több mint négymillió ember életét veszélyezteti, akik még nincsenek beoltva;
- ma még nem tudjuk, hogy poszt-Covid fenyegeti-e azokat, akik az oltás után esnek át a fertőzésen.
Nem értjük, mitől alakul ki a poszt-Covid
Utóbbiról, vagyis a poszt-Covid szindrómáról jelenleg semmi biztosat nem állíthatunk, mint azt, hogy létezik, és aggasztó. A szindróma tünetegyüttest jelent, amely hónapokkal azután is fennáll, hogy vírus kiürült a szervezetből. A tapasztalatok alapján főleg depresszió, vérnyomásproblémák, végtagfájdalmak, fáradékonyság, fejfájás, komoly idegrendszeri tünetek, bél- és vesebetegségek tartoznak ide, de valójában bármely szervünket érintheti. Nevezhetjük mellékhatásnak, utóhatásnak, következménynek, a lényeg: a koronavírus „ténykedése nyomán” beindult folyamatokról van szó. Viszonylag gyakori, hiszen
A háttérben meghúzódó okokat illetően az orvostudomány egyelőre a sötétben tapogatózik, mindezidáig csupán hipotézisek láttak napvilágot.
Az egyik szerint a poszt-Covid krónikus érgyulladást idéz elő, ennek következtében vérellátási problémák lépnek fel, és ezek okozza a tünetek széles spektrumát. A másik – de ez tényleg csak említés szintjén jelen lévő vad elmélet a tudományos világban – szerint a koronavírus valahogy bénítja a minden sejtmaggal bíró sejtünkben tevékenykedő mitokondrium nevű sejtszervecskét, ahol a sejtszintű kémiai energia termelődik.
Egyelőre viszont az orvostársadalom az óriási beteganyag ellenére is értetlenül áll a poszt-Covid szindróma előtt, ami újabb nagy kihívás elé állítja az egészségügyi rendszereket.
