Annak ellenére, hogy az olimpiák programjában több olyan sport is szerepet kap vagy kapott, amelyekben benne volt a halálos balesetek veszélye, a játékok során eddig csak két sportoló vesztette életét: 1912-ben egy portugál futó, 1960-ban pedig egy dán kerékpáros halt meg verseny közben. Mindkettőjük szervezete a túlterhelés miatt adta fel a küzdelmet. Volt azonban egy olimpiai versenyszám, amelynek több érmesének posztumusz ítélték oda a díjat, mások pedig nem sokkal a nagy elismerés után vesztették életüket.
Aranyéremmel az Everestre
A falmászás pont a tavalyról idénre halasztott olimpián mutatkozik be a programban, de 1894 és 1946 között alpinizmus néven a hegymászás is olimpiai sportágnak számított, az olimpiai mozgalom vezetői ugyanis úgy gondolták, a korábban elérhetetlennek tartott magashegyi csúcsok meghódítóinak is kijárna az elismerés emberfeletti teljesítményükért.
Az első érmek kiosztására csak 1924-ben, a Chamonix-ban megrendezett első téli olimpia záróünnepségén került sor. A NOB az 1922-es, Charles Granville Bruce tábornok vezette Mount Everest-expedíció 13 (12 brit és egy ausztrál) tagjának ítélte oda az aranyérmet. A csapat az akkori felszerelések színvonalához képest igen közel jutott a csúcshoz, a legsikeresebb próbálkozásukkal 8236 méterig jutott a csapat néhány tagja.
A harmadik csúcstámadás során azonban lavina sodorta el az expedíciót segítő serpákat, akik közül heten soha nem kerültek elő, ahogy egy nepáli katona is életét vesztette. Később, posztumusz nekik is megítélték az olimpiai aranyérmet. (Egyébként ez volt az egyetlen eset az olimpiák történetében, amikor egy díjat többnemzetiségű csapat kapott, hiszen általában a nemzetek csapatai versengenek egymással.)
A csapat egy másik tagja, George Mallory pedig már nem is foghatta soha a kezében az elismerést, mivel egy következő, 1924-es Everest-expedíció során ő is életét vesztette.
Túl veszélyes volt
1932-ben egy német testvérpár, Franz és Tony Schmidt kapott aranyérmet a Matterhorn északi oldalának megmászásáért, 1936-ban pedig egy házaspár, Hettie és Günther Dyhrenfurth részesült az elismerésben két évvel korábbi himalájai expedíciójukért. Ezután történt, hogy a NOB vezetősége úgy döntött, az olimpiai aranyérem megszerzésének lehetősége esetleg túlságosan nagy kockázatvállalásra ösztönözheti a hegymászókat, így ekkortól már a nemzeti hegymászószövetségek által jóváhagyott kísérletek jöhettek volna szóba a lehetséges díjazottak körében.
Jött azonban a világháború, és 1946-ban az alpinizmust ki is vették az elismert versenyszámok köréből. Ennek ellenére az 1988-as, Calgaryban megrendezett téli olimpián Reinhold Messner és Jerzy Kukuczka kapott egy-egy ezüst medált annak elismeréseképpen, hogy elsőként sikerült a világ 14 darab, 8000 méternél magasabb csúcsát megmászniuk.
