Ha van nap, amely illusztrálja, milyen hatással volt XIV. Lajos jóval Franciaország határain túl is, az 1700. november 16-a. Azon a napon 11 órakor kinyílt a Grand Cabinet du Roi, vagyis a királyi tanács ajtaja Versailles-ban, és előlépett Lajos és 17 éves unokája, Fülöp, Anjou hercege. A helyiségben mindenki elhallgatott. 62 éves korában, abszolút hatalma csúcsán Lajos bejelentést tett. „Uraim, itt van Spanyolország királya – jelentette ki Fülöpről. – Születése jogán kapja ezt a koronát, valamint a néhai király akaratából. Az egész nemzet vágyott erre, és sürgetőleg könyörgött nekem. A mennyben meghozott határozat volt. Én pedig örömmel egyezem bele.”
Majd az unokájához fordulva hozzátette: „Legyél jó spanyol; most ez az elsődleges kötelességed; de ne feledd, hogy Franciaországban születtél; tartsd fenn a két nemzet egységét. Így teheted őket boldoggá és tarthatod fenn Európa békéjét.” Aztán Lajos a spanyol követhez fordult: „Uram, üdvözölje a királyt!” A követ könnyes szemmel térdelt le, hogy megcsókolja az új király, V. Fülöp kezét és lábát, majd így kiáltott: „Minő öröm! A Pireneusok leomlottak, így eggyé váltunk.”
Ez a gesztus a diplomácia magasiskolájaként is értelmezhető. Meg kell jegyezni, hogy Fülöp, nagyapja első feleségén, a Habsburg-házból származó Mária Terézia spanyol infánsnőn, IV. Fülöp spanyol király lányán keresztül a legerősebb örökösödési igénnyel léphetett fel a spanyol trónért. Az is emlékezetes, amit Lajos a követnek mondott:
A világ Versailles-ba igyekezett
Ma furcsa módon leginkább Lajos belpolitikáját tartjuk jelentősnek. A francia uralkodók panteonjában a hazai fronton elért eredményeivel vívta ki helyét – kíméletlenül érvényesítette hatalmát az egyre inkább központosított Franciaországban; gyengítette a párizsi parlament befolyását és a nagybirtokos nemesség katonai erejét, így teremtve biztos hatalmi bázist magának. Mesteri módon érvényesítette hatalmát – aminek emblematikus jelképe az 1666 és 1688 között épült, hatalmas versailles-i palota. Versailles a francia luxustermékek bemutatóhelyévé vált.
Emellett kormányzati és katonai központ volt, ahol a király folyamatosan gyakorlatoztatta és díszszemléken ellenőrizte hadseregét; de egyúttal park, múzeum és művészeti galéria is, amit úgy terveztek, hogy lenyűgözze a francia és a külföldi látogatókat. Röviden, az egész világ Versailles-ba igyekezett.
Ugyanakkor Lajos is megjelent a világpolitikában. Olyan egyeduralkodóként, aki hét évtizeden át uralta az ország belügyeit, folyton kereste a lehetőségeket, hogy az egész világon növelje Franciaország hatalmát és befolyását. Mint mondják, Nagy Sándor volt a példaképe, aki Egyiptomtól Indiáig terjedő birodalmat épített. Míg Sándor elsődlegesen a fronton irányított, Lajos idején bonyolultabbak voltak a viszonyok. Bár a csatatéren aratott győzelmet uralkodói státusza megerősítésének tekintette (hosszú uralkodása alatt Franciaország három nagyobb háborút vívott: a francia–holland háborút, a kilencéves vagy pfalzi örökösödési háborút és a spanyol örökösödési háborút), megértette, hogy a hatalom kiterjesztésének a kereskedelem és a dinasztikus politika is fontos eszköze.
Megszilárdította pozícióját Európában, szövetséget kötött a svédekkel; több ízben próbált francia herceget a lengyel trónra ültetni; többek között katonai tanácsadókkal segítette Rákóczi szabadságharcát; szövetségre lépett az Oszmán Birodalommal (a balkáni és közel-keleti területek legfőbb hatalmával) és a bajor választófejedelemmel a Habsburgok ellen; pénzelte az Írországot és Skóciát az angol uralom alól felszabadítani akaró jakobita kísérleteket.
Játék a monopóliumokkal
Lajos azért kötött szövetséget Spanyolországgal és az Oszmán Birodalommal, hogy gazdasági világhatalommá tegye Franciaországot. 1701-ben, egy évvel azután, hogy unokája Spanyolország királya lett, francia társaságok nyerték el a dél-amerikai spanyol gyarmatok afrikai rabszolgákkal való ellátásának monopóliumát. „Ez nagyon előnyös üzlet”, írta 1701-ben d’Harcourt márki, a spanyolországi francia követ. Annak érdekében, hogy segítse a francia világkereskedelmi törekvéseket, Lajos tengerentúli kereskedelmi társaságokat alapított, mint például 1664-ben a Compagnie des Indes-t, és arra kényszerítette a francia hercegeket és nemeseket, hogy ezekbe fektessenek.
Lajos rendbe hozatta a már meglévő francia kikötőket, például a Földközi-tenger partján fekvő Marseille-t és Dunkerque-et az Északi-tengeren. Dunkerque-et, bár messze van Párizstól, hatszor felkereste. Ez lett aztán a francia királyi kalózok bázisa, innen kihajózva támadták meg a brit hajókat, és itt bontottak vitorlát a Brit-szigeteken a jakobita felkeléseket támogató francia expedíciók. A francia haditengerészetet több mint 200 hajóból álló hatalmas erővé fejlesztette. (Bár az angolok nevettek a legnagyobb hajókat ékesítő aranyozott koronákon és az „L” betűkön meg a Napkirály dicsőségét világgá kürtölő tengeri nimfákon, mert ezek a díszek könnyű célpontokká tették e hajókat.)
Franciaország Indiában, Szúratban és Puduccseriben (Pondichéry), valamint a Karib-tengeren és Saint-Domingue-ban (a mai Haitin, Hispaniola szigetén) kereskedelmi kolóniákat alapított. Jövedelmező, rabszolgamunkán alapuló francia cukor- és kávéültetvények teremtették meg a ma Nantes-ban és Bordeaux-ban megcsodálható, XVIII századi grandiózus építkezések anyagi hátterét. A Napkirályról elnevezett Louisiana megszerzése, ami elméletben magában foglalta az egész Mississippi völgyét, az európai imperializmus egyik legnagyobb földrablása volt.
Világbirodalmi álmok
Versailles pedig, ahova az azonos című televíziós sorozat szerint Lajos, legalábbis pszichológiai értelemben, néha visszavonult, a mai Fehér Házhoz hasonlóan globális hatalmi központtá vált. Az 1672 és 1679 között épült Escalier des Ambassadeurs-t, vagyis a Követek lépcsőjét rózsaszínű és zöld márvány szegélyezte, a freskók a négy kontinens fiait ábrázolták (ázsiaiakat, afrikaiakat, amerikaiakat és európaiakat), amint a római császárként ábrázolt király mellszobrát csodálják. A lépcsőház üzenetének méltó párjaként Aleppóról, Sziámról és Kínáról cseréltek eszmét Versailles-ban, természetesen Franciaország és Európa mellett.
Utazók, kereskedők és misszionáriusok szították XIV. Lajos világbirodalmi álmait. Jean-Baptiste Tavernier, aki XIV. Lajosnak ajánlotta ékszerek után kutató ázsiai utazásainak összefoglalását (amely ékszereknek XIV. Lajos volt a leglelkesebb vásárlója), ezt írta:
Úgy tűnik nekem, hogy egy napon Ázsia és Afrika minden királya az ön hűbérese lesz, és Önt az egész világ feletti uralomra jelölte ki a végzet.
A Sziámi Királyság (a mai Thaiföld) leírása elé írt ajánlásában a jezsuita misszionárius Guy Tachard biztosította a királyt, hogy „az utókor Nagy Lajos hódításai közé számítja majd a Jézus Krisztus keresztje alá vezetett Sziám és Kína királyait.”
1686. szeptember 1-jén Sziám királya, Phra Narai követei „dobok és trombiták hangjaitól kísérve” felkapaszkodtak a versailles-i Escalier des Ambassadeurs-ön. Amint a palota legfényűzőbb része felé, a kíváncsi udvaroncokkal zsúfolásig megtelt Tükörteremhez közeledtek, többször meghajoltak – hajbókolva – csaknem a földig. Egyikük, miután pár percig bámulta Lajost, így dicsérte sziámi nyelven: „nagyon nagy király, aki minden ellenségén diadalmaskodott”.
1688-ban XIV. Lajos ezerfős hadsereget küldött Sziámba. Phra Narai remélte, hogy a királysága kordában tartására használhatja a francia csapatokat. XIV. Lajos azt tanácsolta neki, hogy térjen át a katolicizmusra, mivel ez a vallás erősíti meg leginkább az alattvalók engedelmességét. XIV. Lajos seregei azonban túlbecsülték az erejüket, megpróbálták elfoglalni Bangkokot. Lázadás tört ki, Phra Narai börtönben halt meg, a francia Bibliákat és XIV. Lajos portréit elégették, a francia csapatokat kiűzték: egy ázsiai hatalom legyőzött egy európai birodalmat. Az elkövetkező 180 évben Sziám igyekezett elzárkózni Európától.
Kínai követség
XIV. Lajos Kínával való kapcsolata sikeresebbnek bizonyult. 1684. szeptember 15-én, abban az évben, amikor az első követ érkezett Sziámból, egy flamand jezsuita, Philippe Couplet is eljött Versailles-ba, akit egy zöld selyemtunikás, kék brokátmellényes, keresztény hitre áttért kínai kísért: Michael Shen Fuzong. Couplet kínai könyvekkel ajándékozta meg a királyt, és újabb misszionáriusokat kért. A királyi udvar tagjai megcsodálták, ahogy Shen Fuzong evőpálcikákkal evett egy számára hozott aranytányérról. Aztán Shen Fuzong és Couplet bejárta Versailles kertjeit, még a szökőkutakat is beindították a tiszteletükre. Párizsban jelent meg az első európai nyelvre fordított Konfucius-fordítás Couplet-től – Konfucius, a kínai filozófus címmel, latinul –, amelyet Lajosnak ajánlott.
Világuralmi ambícióival összhangban XIV. Lajos finanszírozta, hogy hat francia jezsuita matematikatanárt küldjenek a kínai udvarba. 1685 márciusában egy sor matematikai és asztronómiai eszközzel felszerelkezve hagyták el Brestnél a bretagne-i partokat, és 1687 júliusában érkeztek Kínába, majd 1688 februárjában Pekingbe. Elnyerték Kína mandzsu uralkodójának, Kang-hszi császárnak a rokonszenvét – és ő is jó benyomást tett rájuk. Matematikára és asztronómiára tanították, földi és csillagtérképeket rajzoltak neki, és matematikai, valamint orvosi tárgyú könyveket fordítottak kínai nyelvre. 1692-ben türelmi rendelet erősítette meg az engedélyt, hogy terjesszék a kereszténységet, és térítsenek.
A kínai–francia kapcsolatok 1689. november 2-án új mérföldkőhöz érkeztek, amikor az első közvetlenül Kínába induló francia hajó elhagyta La Rochelle-t. A hajó 1700. augusztus 1-jén tért vissza Lorientbe (ez egy Lajos által alapított kikötő Bretagne partjainál), kék-fehér kínai porcelánnal megrakodva. Versailles-nak megtetszettek a kínai tárgyak, és XIV. Lajos gyermekei lelkes gyűjtők lettek. Nemsokára még több francia pap vágott neki az útnak, még több asztronómiai, térképészeti és matematikai ismeretet – valamint francia ágyúkat vittek a császárnak. XIV. Lajos uralkodása alatt a francia és a kínai udvar közötti dialógus – 8000 kilométer távolságból – 100 évvel korábban létrejött, mint ahogy 1793-ban a Kínába küldött első angol követ megérkezett.
Mindkét udvar szerette a pompát, a vadászatot, az irodalmat, a tudományt és az engedelmességet. 1699-ben, 1700-ban, 1702-ben és 1703-ban újabb misszionáriusokat küldtek. A pekingi jezsuita misszióban kiállították a király, a családja és V. Fülöp portréit, hogy „az egész világ számára bemutassák milyen nagyszerű a francia udvar”.
Meghatározó befolyás
XIV. Lajos azzal, hogy francia gyarmatokat hozott létre Ázsiában, Afrikában és Amerikában, hogy szerte a világon terjeszteni próbálta a katolicizmust, nem is beszélve az Oszmán Birodalommal, Sziámmal és Kínával kiépített kapcsolatairól, dédnagyapjához, II. Fülöp spanyol királyhoz hasonlóan az akkori világot meghatározóan befolyásoló uralkodó volt. Az utolsó követ, aki 1715 februárjában meglátogatta a versailles-i Tükörtermet, Perzsiából érkezett, hogy kereskedelmi szerződést írjon alá Franciaországgal, és a francia flotta segítségét kérje a Perzsa-öböl arab uralkodói ellen.
XIV. Lajos 1715. szeptember 1-jén bekövetkezett halálakor szerte a világon gyászmisével emlékeztek meg róla Mexikóvárostól Aleppóig, és persze Franciaországban, valamint unokája királyságában, Spanyolországban.
XIV. Lajos Franciaország nemzetközi szerepével kapcsolatos víziója a jelenlegi ötödik köztársaság idején is kitart. Az elmúlt fél évszázadban a nemzet egyre jobban kezdett hasonlítani egyfajta republikánus monarchiára, talán részben azért, mert de Gaulle tábornok Lajos lelkes csodálója volt. A francia vezetők valószínűleg nem álmodoznak globális hódításokról, de a XIV. Lajos-i – vagy, hogy Macron elnök kifejezésével éljünk, a „jupiteri” – nagyság iránti vágy a mai napig fennmaradt.
A teljes cikk – további 10 fontos ténnyel a Napkirályról – a BBC History történelmi magazin legújabb, júliusi számában olvasható.
