Pénzérmék gyűjtésére szolgáló agyagedényeket az ókori rómaiak már biztosan használtak, és mivel ezeknek a csőrös edényeknek a formája, felül a pénz bedobására szolgáló keskeny nyílással, igencsak emlékeztet egy malac orrára, az sem kizárt, hogy már ők is készítettek kifejezetten malac formájú perselyeket.
Ha már úgyis összetörték
A disznó ráadásul a földkerekség számtalan kultúrájában a jólét és a gazdagság szimbóluma, a pénzérmék beledobálása pedig jól megfeleltethető a disznó hizlalásának, a persely összetörése pedig az állat levágásának. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy a malacperselyeket több különböző időpontban és helyen is feltalálták, és aztán szép lassan lettek szinte egyeduralkodók a perselyek között világszerte.
Vannak azért ennél konkrétabb elméletek is. Az egyik Angliához kapcsolódik, ugyanis a XV. század környékén egy olcsó, narancsos színű agyagfajtát pyggnek hívtak.
Később aztán a pygg elnevezés rajta ragadt a perselyeken, eredeti jelentése azonban lassan feledésbe merült, és mivel a szó nagyon hasonlít az angol pig, azaz malac szóra, amikor a XIX. században sokan a népi hagyományokhoz visszanyúlva pyggy bankeket (azaz pyggből készült perselyeket, másik értelemben viszont malacperselyeket) rendeltek a fazekasoktól, ők malac formában készítették el azokat.
Gazdagság és szerencse
Egy másik magyarázat a világ túlsó felébe, Indonéziába vezeti vissza az események láncolatát. A Jávai Királyság területéről ugyanis több, XIII–XIV. századra datálható malacpersely is előkerült, és az itt élőkről azt is tudjuk, hogy a disznót a gazdagság és a jó szerencse szimbólumának tartották.
Európába a holland gyarmatosítók közvetítésével kerülhettek Indonéziából a malacperselyek, tőlük vették át a szokást a németek, akik a XIX. században elárasztották a kontinenst malacperselyekkel, és e dömping hatására válhatott ez a perselyek alapvető formájává. Az mindenesetre biztos, hogy Magyarországra német közvetítéssel kerülhettek az első malacperselyek, mivel maga a persely szó is a német püsche (pénzes láda) kifejezés pewssely alakban eltorzított változatában jelent meg a magyar nyelvben, a XVI. században.
