Bár a REM-fázis bizonyos pszichiátriai és neurológiai betegségek kialakulásában játszott szerepét már több kutatás is vizsgálta, ez a terület még bőven tartogat rejtélyeket a tudósok számára. Már maga az elnevezés sem teljesen helytálló, hiszen a REM (Rapid Eye Movement) ciklus alatt sem mindig mozog a szemünk – világít rá az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi adjunktusa, aki most két kutatócsoporttal is vizsgálta a REM-ciklus két eltérő szakaszát.
Simor Péter és kutatótársai EEG-s mérésekkel már korábban kimutatták, hogy a REM-ciklus úgynevezett tónusos részében (vagyis amikor nem mozog a szemünk) éberebben alszunk, fogékonyabbak vagyunk a külső ingerekre. A REM-ciklus fázisosnak nevezett szakaszában azonban jobban elmerülünk saját belső világunkban, alighanem ilyenkor zajlik a nappali emlékek, emocionális élmények feldolgozása, ami gyakran álmok formájában jelenik meg.
Az ELTE és a Semmelweis Egyetem kutatói számára nemrég egyedülálló lehetőség adódott, hogy a mélyagyi területekhez is hozzáférjenek. Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben (OKITI) Fabó Dániel neurológus munkacsoportja speciális eljárással segít azokon az epilepsziás betegeken, akiknek a betegsége már nem reagál a gyógyszeres kezelésre. Az idegsebészek stimulációs egységet ültetnek az agyba, amely az adott terület elektromos ingerlésével csökkenti a rohamok számát, így javítja a páciensek életminőségét. Mivel az implantátum már nemcsak stimulálásra, de az agyi elektromos aktivitás rögzítésére is alkalmas, segítségével értékes információkhoz juthatunk az agy aktuális működéséről. Az alvás közben rögzített adatokat a kutatók a REM-szakaszok mélyebb megismerésére használták. „Eddig csak a felszínt kémleltük, most viszont egyedülálló lehetőségünk nyílt belenézni az agyba” – fogalmazott Simor Péter kutatásvezető.
„Míg egészséges személyek vizsgálatakor csak a koponya felszínét érjük el, itt mélyagyi területekről tudtuk mérni az idegsejtek aktivitását. Ez a terület egyrészt fontos szerepet játszik az emlékezeti folyamatokban és az érzelmi információk feldolgozásában, másrészt része a REM-fázisban rendkívül aktív hálózatnak is.” – magyarázza az adjunktus.
Megnézték, milyen kapcsolata van a talamusznak az agykéreggel és EEG-vel mérték az aktivitását is. Az eredmények szerint a kéreg és a talamusz hálózata aktívabb az intenzív szemmozgásos szakaszban, ennek hatására pedig komplex álomképek jelenhetnek meg, vagy régi emlékek törhetnek fel. Ez megerősíti a korábbi feltételezést: amikor mozog a szemünk alvás közben, akkor inkább befelé fordulunk, az ébrenléti állapothoz közelebb álló tónusos (nem szemmozgásos) szakaszban azonban fokozottabban figyelünk a külső ingerekre.
De mi történik akkor, ha ez a külső inger a saját testünkből érkezik? „Mindenki megtapasztalta már, hogy rosszabbul alszik, többször felébred egy nehéz vacsora után. Más belső testi folyamatok talán nem tudatosulnak ennyire, de azok is hatással lehetnek az alvásunkra” – mondja Simor Péter.
A kutató és doktorandusz hallgatója, Bogdány Tamás, valamint Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem és Pandelis Perakakis, a madridi Complutense Egyetem munkatársa éppen ezért azt vizsgálták egy másik kutatás során, hogy a REM tónusos és fázisos szakasza alatt miként reagálunk a testen belülről jövő olyan érzetekre, mint például a szívritmus változása. A kutatásba bevont személyek két éjszakát töltöttek el az ELTE PPK Alváslaborban, ahol EEG és EKG méréseket végeztek rajtuk.
Mint a kutatók a Sleep folyóiratban leírták: az agykéreg a szívritmust is másképp dolgozza fel a REM két szakaszában. Az már korábban bizonyított volt, hogy az inszomniások elalvás előtt markánsabb kérgi választ adnak a szívritmusukra, vagyis élénken figyelnek a külvilágra, így a saját testükre is. Az alvás REM tónusos részében (amikor nem mozog a szemünk) kiváltott válaszok hasonlítottak azokra, amelyeket szervezetünk az ébrenlétihez hasonló szívritmus esetén produkál. Ez egyfajta készenléti állapotot jelezhet, míg a szemmozgásos periódusban elmerülünk egy belső világban, amiben a saját testünk kevesebb szerepet játszik.
Az új kutatások elmélyítették a REM-alvás szakaszaival kapcsolatos eddigi tudásunkat, ezáltal hozzájárulhatnak olyan kórképek (depresszió, poszttraumás stressz, súlyos inszomnia) jobb megértéséhez és jövőbeli terápiás kezeléséhez, amelyeknél a REM-fázis zavart szenved.
