A Börzsönyben a hiúzok mellett időről-időre néhány kóborló farkas is felbukkan, e nagyragadozók nyomainak megfigyelésére a tél a legmegfelelőbb időszak. A friss hóban időnként akár a turistaösvények mentén is találkozhatunk a börzsönyi tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok nyomaival – áll a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közleményében.
Céltudatosabb, mint a kutya
A nemzeti park munkatársai január közepén fedezték fel egy farkas lábnyomait, amelyek leginkább egy nagyobb kutyáéra emlékeztetnek, ám szakértő szemek számára egyértelműen megállapítható a különbség.
A farkas lábnyomai valamivel nagyobbak, elnyújtottabbak és hosszúkásabbak, mint a kutyáké. A kifejlett állat mancsnyomainak hossza 10-13 cm, szélessége 7-9 cm között változik. A nyomok vonala, úgynevezett csapa „zsinórozik”, azaz a mancsnyomok egy határozott vonal mentén helyezkednek el, határozottan egy irányba tartanak és céltudatosabbak.
A kutya nyomai ennél szertelenebbek, gyakran kóborolnak, megfordulnak illetve sosem távolodnak el jelentősen a turistautaktól, ahol a gazdájuk sétál. Emellett a farkas nyomaiban a felső két ujjpárna és talppárna között jellegzetes X forma figyelhető meg, a mancsnyomok szimmetrikusak.
Egy anyakoca veszélyesebb
A vadon élő farkas nagyon óvatos állat, és kerüli az embert, emiatt aztán kicsi a valószínűsége, hogy a turistautakon járva találkozunk vele. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor nem kell félni attól, hogy megtámadja az embert, ugyanis a farkas nem tekint zsákmánynak bennünket. Számunkra a farkasnál jóval nagyobb veszélyt jelenthet egy malacait védő vaddisznó koca, vagy egy kóbor kutyákból álló falka.
A fokozottan védett nagyragadozók jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitív, hiszen elősegíti az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait. A faj védelme szempontjából kiemelt fontosságú feladat, hogy felmérjük előfordulásának pontos területeit – zárul a közlemény.
