Meglehetősen igazságtalan, hogy a Dalton nevet a rossz útra tévedt fivérek kapcsán ismerte meg a világ, Lewis Dalton kansasi fogadósnak és nejének, Adelaide-nek ugyanis 13 gyermeke született, de közülük csak négyen lettek bűnözők, a többiek becsületes munkával keresték meg a betevőre valót.
A legidősebb Dalton fivér, Frank, a visszaemlékezések szerint szigorú fegyelmet tartott testvérei között, felnőttként pedig rendőrbírónak állt, öccsei is besegítettek neki néha a rázósabb hajtóvadászatok idején. A vadnyugaton azonban nem számított nyugdíjas állásnak a törvényt védeni, Franket 1887-ben érte el a végzet egy lótolvaj fegyvere révén. Helyét öccse, Grat vette át, de Emmett és Bob Dalton is a rend őrének állt.
Kirúgták őket, bűnözőnek álltak
Talán Frank halála, talán bérük elmaradozása miatt, mindenesetre a testvérek a köz szolgálata és védelme helyett inkább saját boldogulásukat helyezték előtérbe, és mindenféle zűrös ügybe keveredtek: marhát, lovat loptak, sőt 1888-ban megöltek egy férfit, aki Bob barátnője után koslatott. A fivéreket hamarosan törvény elé idézték, és Grat és Emmett ugyan tisztázta magát a vádak alól, Bob megszökött, ezzel testvéreit is diszkreditálva – mindkettőjüket kirúgták. A három testvér Kaliforniában egyesítette újra erőit, ezúttal már nyíltan bűnözőként.
Először egy új-mexikói játékbarlangra csaptak le, hogy aztán 130 évvel ezelőtt, 1891. február 6-án megkíséreljék első vonatrablásukat is a kaliforniai Alila mellett. Az akció kudarcot vallott, mivel a Daltonok nem tudták rávenni a vonat személyzetét, hogy mutassa meg nekik azt a kocsit, amelyikben a készpénzt szállították.
A szökni próbáló masinisztát lelőtték, a pénzt őrző fegyveres viszont tüzet nyitott rájuk, így végül menekülőre fogták. Később Gratet ráadásul el is fogták, húsz évre ítélték, de egy filmbe illő szökés után – elszunyókáló őrei zsebéből lopta ki a bilincskulcsot, egy mozgó vonatról pedig a folyóba vetette magát – visszatérhetett testvéreihez.
Az utolsó balhé
A következő hónapokban a Daltonok sikeresebben tevékenykedtek, végigfosztogatták Új-Mexikót, Kansast és Oklahomát, közben több vonatot is kiraboltak, egy alkalommal nagyjából 10 ezer dollárt zsákmányolva.
Nem tudni, meddig folytatódott volna a szerencseszéria, ha Bob nem dönt úgy, hogy történelmet ír. Állítólag azt hangoztatta, „lepipálunk mindent, amit Jesse James [az egy évtizeddel korábban lelőtt, híres bandita] csinált”. A nagy terv az volt, hogy a banda a kansasi Coffeyville két bankját egyszerre, fényes nappal rabolja ki 1892 októberében. Hiába viseltek azonban álszakállt, a városka lakói felismerték őket, és miután az egyik bank alkalmazottai sikeresen húzták az időt, az utcán már több tucat fegyveres várta őket.
Végül túlélte az utolsó „balhét”, és életfogytiglani börtönbüntetéséből 14 évet leülve ingatlanügynökként, íróként és színészként békében élte le 1937-es haláláig hátralévő éveit. A negyedik, bűnözőnek álló Dalton fivér, Bill csak néha csapódott a bandához, de őt sem kerülte el a végzet: 1894-ben őt is a törvény emberei lőtték le. A Daltonok ugyan nem lettek a legsikeresebb banditák, Bob számítása azonban részben bevált: a fivérek történetét számos játékfilm, könyv, képregény és rajzfilm feldolgozta, így nevük a vadnyugati folklór kitörölhetetlen része lett.
