Ha a természet valóban a koronavírussal reagált arra, hogy kiszipolyozzuk, pusztítjuk és szennyezzük, nem érte el a célját, legalább is hosszú távon biztosan nem. Szakértők szerint a világjárvány mindössze átmeneti enyhülést hozott a környezetszennyezésben, a gazdasági visszaesés miatt azonban ugyanolyan problémák merülnek majd fel, sőt, még rosszabb lehet a helyzet. Az sem segít, hogy a döntéshozók most nem a kínkeservesen közbeszédbe került klímaváltozásra, hanem a pandémia megfékezésére koncentrálnak.
A járvány elején kár volt örülni
A COVID-19 első, környezetet is érintő látható változása a légszennyezés csökkenése volt: a kijárási korlátozások és a gyakori home office miatt áprilisban a szakértők 17 százalékos kibocsátás-csökkenést mértek. Ez elég jelentős, viszont nem tartott sokáig: egyes kutatások szerint a szám már június elején visszaesett 5 százalékra, pedig az még mindig a korlátozások időszaka volt. Szakértők szerint a teljes eltörléssel visszaáll majd a régi szennyezettségi szint, sőt nagyobb légszennyezéssel is kell számolnunk, mint korábban.
Mégis, az első adatok nagyon biztatók voltak: az erdőirtás egyes területeken csökkent (például Kolumbiában és Peruban), a vízminőség javulni kezdett, a hótakaró albedója, azaz fényvisszaverő képessége megnövekedett. Az ok-okozati összefüggés ugyan nem volt egyértelműen kimutatható, de az biztos, hogy a bolygó egyik legszennyezőbb országában, Indiában komolyan visszaesett az ipari aktivitás, a szálló por (PM 10) pedig a harmadára-negyedére csökkent a levegőben. A hótakaró albedója húsz éve nem volt olyan magas, mint most. A Hudson-folyó 40 százalékkal vált kevésbé zavarossá, ami New York közlekedésének csökkenésével magyarázható.
A pozitív hatások azonban csak átmenetinek tűnnek. Kínából például már érkeznek a hírek, hogy a kibocsátás-csökkenés a múlté, a szénerőművek építésére folyamatosan adják ki az új engedélyeket, és a gyárak be akarják hozni a gazdasági kiesést. Abban az országban, ahol legelsőként jelent meg a betegség, és ahol legelőször szorult vissza szinte teljesen,
Káros iparágakat támogatnak
Meg sem kell várni, hogy vége legyen a világjárványnak: már a pandémia közben is mutatkozik a probléma. Az Egyesült Államokban például komoly pénzügyi támogatásokat kap az olaj- és földgázipar, de hasonló helyzetben vannak a repülőtársaságok és az autógyártás is. Donald Trump a járvány alatt felfüggesztette a levegő- és vízszennyezési korlátozásokat, ráadásul az új bányák nyitásához, földgázvezetékek lefektetéséhez, utak építéséhez nincs most szükség környezetvédelmi engedélyre.
A járvány vége után is számítani lehet majd arra, hogy a környezetszennyezés nemcsak hogy a koronavírus előtti szintre tér vissza, de még fokozódik is. A közlekedés például sarkalatos pont lesz ebben: mivel a szociális távolságtartást tömegközlekedésen nehéz megoldani, az autóhasználat gyakoribb lesz, a közlekedés pedig az egyik legnagyobb forrása a légszennyezésnek. Szakértők már carpocalypse-nek, vagyis autokalipszisnek is nevezik, ami a járvány lecsengése után ránk vár majd. Kínában már most visszatért a közlekedés a pandémia előtti szintre, pedig még nem is enyhítettek minden korlátozáson. Arról nem is beszélve, hogy az utazási kedv is valószínűleg meg fog nőni, így a repülőforgalom is helyreáll majd.
Megfulladunk a műanyagban
Szintén probléma lesz a műanyagiparral: már most látni lehet, hogy sokkal több egyszer használatos műanyagot használunk a védőfelszerelések, az ételrendelés és az online vásárlások miatt, ez pedig a közeljövőben nem fog változni. A műanyag hulladékok mennyiségének növekedése mellett háború alakult ki az olajipar által az úgynevezett szűz műanyagok és újrahasznosított műanyagok ára között, ami egyértelműen az első felé dől el. A gazdasági visszaesés miatt ugyanis az olajra is csökkent a kereslet, olcsóbb lett, így
Ez különösen kétségbeejtő, ha ismerjük a statisztikákat: az 1950-es évek óta 6,3 milliárd tonna műanyagot termeltünk, aminek 91 százalékát nem hasznosítottuk újra. Négy műanyagpalack legyártásával annyi káros anyag születik, amennyit egy autó 1,5 kilométer megtételével enged a légkörbe. Kína 2018-ig a világ műanyag hulladékának körülbelül a felét importálta és feldolgozta, most már azonban alig fogad be belőle valamit, az Európai Unió pedig 2021-ig akarta az egyszer használatos műanyagok jó részét betiltani – kérdés, hogy a pandémia miatt ezekkel az intézkedésekkel mi lesz. Statisztikák szerint ráadásul a következő években a műanyag iránti kereslet még növekedni is fog, így ha az egyszer használatos termékek nem kerülnek ki a forgalomból, brutális mennyiségű hulladékkal kell számolnunk.
Bár a cikk elején azt említettük, hogy egy kutatás szerint az erdőirtás néhány országban csökkent a járvány hatására, ez nem mindenhol igaz: Brazíliában például, ahol Jair Bolsonaro elnök egyébként sem tiltja az erdőpusztítást, az illegális fakitermelés az egekbe szökött, mivel a járvány tökéletes figyelemelterelést jelent. Az esőerdő területének csökkenése pedig azt jelenti, hogy a fák kevesebb széndioxidot kötnek meg a levegőből, ezáltal a klímaváltozás megfékezésében is kevésbé vesznek részt.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy a koronavírus elterelte a döntéshozók figyelmét a klímaváltozásról, ami csak 2019-ben került be szélesebb körben a közbeszédbe. A felmelegedés és annak következményei lassabban érzékelhetők, a pandémia viszont gyors beavatkozást követelt, így minden, a klímaváltozás megfékezésére tett próbálkozás a háttérbe szorult.
Az egyetlen dolog, ami a súlyának megfelelően terítéken tarthatja a témát, hogy lényegében a bolygó kifosztása okozta a járványt is: az erdőirtással, a nem fenntartható állattartással és a természetes környezet pusztításával folyamatosan nő az esélye egy jövőbeli, potenciálisan súlyosabb járványnak, ez ellen pedig ugyanazokkal az eszközökkel küzdhetünk, amivel a klímaváltozást is lelassíthatnánk.
