Egyre nagyobb a felhajtás egy, elsősorban az állatorvoslásban használt féreghajtó hatóanyag, az ivermectin körül: egyelőre ugyan nagyobb, kontrollált duplavak kutatás nem készült rá, de sokan azt állítják, hogy hatékony lehet a koronavírus okozta betegség kezelésére.
Igazi nyilvánosságot akkor kapott a téma, amikor az Indexen két cikk is megjelent róla: az egyikben dr. Merényi Attila, az ivermectin használatán alapuló, úgynevezett „Budapest-Covid-Protokoll (BCP)” összeállítója nyilatkozik. A cikk felvezetésében ezt olvashatjuk: „Tapasztalatok szerint az Ivermectin kiválóan használható az új típusú koronavírus megelőzésére, és rendkívül hatékony a Covid-19 bármely szakaszának kezelésében.” Merényi szerint a szert világszerte sikeresen alkalmazzák, az engedélyezést csak a hatóságok lassú működése akadályozza, miközben egyre több az adat arra, hogy „a koronavírus-megbetegedés minden spektrumában hatékony és sikeres. Korai fertőzéses esetekben azonnal adni kellene.”
a Budapest-Covid-Protokoll csak az orvosoknak szól. A másik cikk már kész tényként közli a szer hatásosságát, és félinformációkkal, ellenőrizhetetlen anekdotákkal próbálja bizonyítani azt.
Az írásokra válaszul a Magyar Tudományos Akadémia honlapján Sarkadi Balázs akadémikus írt cikket a hatóanyagról, akinek kutatócsoportja évtizedek óta foglalkozik az ivermectin hatásmechanizmusával és gyógyszerként történő alkalmazásával, főleg veszélyeivel. „Az ivermectin széles spektrumú parazitaellenes szer, amelyet elsősorban az állatgyógyászatban alkalmaznak, de néhány esetben elhanyagolt, súlyos trópusi parazitafertőzésekben emberen is használják, többnyire külsőleg, kenőcs formájában. Az ivermectin a paraziták specifikus idegrendszeri elemeit támadja, de az emlősök, így az ember idegrendszerét is súlyosan károsíthatja” – írja a szakember.
„Ez utóbbi hatás kivédését az emlősökben az ivermectin felszívódását és az agyba való bejutását meggátló membránfehérjék, elsősorban az úgynevezett P-glikoprotein nevű gyógyszertranszporter biztosítja. Ez a fehérje a bélben és az agyat ellátó vérerekben mintegy kipumpál számos mérgező anyagot, így az ivermectint is. Ha ez a védőhatás nem érvényesül, az ivermectin beadása és felszívódása akár végzetes következményekkel is járhat. A transzporterfehérje hiánya vagy alulműködése emberben is előfordul, így az ivermectin beadása közvetlenül is súlyos neurotoxikus hatást válthat ki.”
Az igazi probléma a kutató szerint az, hogy az ivermectin már igen kis dózisban is gátolja az emberi szervezetet védő P-glikoproteint és több fontos gyógyszertranszportert, ezért más gyógyszerek esetében fokozott érzékenységet okozhat. „E gyógyszerek felszívódása, anyagcseréje, toxikus hatása jelentősen megváltozik a transzporterek gátlása esetén. Főleg gyógyszer-kombinációk esetében (mint amilyen az Index-cikkben ajánlott Budapest-Covid-Protokoll is) ez
súlyos, előre nem látható mellékhatásokhoz vezethet.
„Mindezek alapján nyugodtan állítom, hogy a Covid-19-betegségben az ivermectin nyilvánvalóan nem hatékony csodaszer, viszont éppen az erős transzporterfehérje-gátló hatása miatt rendkívül veszélyes lehet” – zárja sorait a kutató.
Akár az ivermectinről, akár bármilyen más hatóanyagról van szó, klinikai kutatások nélkül kifejezetten veszélyes embereken alkalmazni egészen addig, amíg nem ismert teljes mértékben a hatása és a mellékhatásai. Amíg a vakcinaellenesek éveken át tartó klinikai tesztelést követelnek egy már kipróbált technológiára, addig egy állatgyógyászatban használt, kutatók szerint potenciálisan veszélyes hatóanyagot gondolkodás nélkül beszednének, ha néhány orvos azt mondja nekik, hatásos lehet. Pedig a rendelkezésre álló tudományos kutatások is csupán Petri-csészében történtek – sejtkultúrákon pedig nem ugyanaz elvégezni egy kísérletet, mint embereken.
Az Indexen egyébként az eredeti két cikk után további kettő is megjelent az ivermectin hatásosságáról, az egyik egy ellenőrző metaanalízis készültéről, ami a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem részvételével zajlik, a másik pedig neve elhallgatását kérő virológus szaktekintélyre hivatkozva dicséri a hatóanyagot. Ezek közül nyilvánvalóan a metaanalízisnek lesz tudományos jelentősége, a másik cikk ilyen szempontból teljesen anekdotikus – és az is igazán érdekes, hogy a szerző ennyire kiemelten, immár négy cikkben foglalkozik ezzel az egyetlen hatóanyaggal.
Az ivermectin emberi alkalmazását a NÉBIH, de a WHO és az USA szövetségi gyógyszerhatósága is veszélyesnek és alkalmatlannak minősíti a COVID-19 kezelésében. Ez valószínűleg egészen addig így is marad, amíg nincs megfelelő, ellenőrzött, duplavak kutatás az ellenkezőjére.
