Bár a második világháború emléke lassan már fakulni kezdett 1952-ben, azért a japánok messze nem számítottak a legnépszerűbb népnek az Egyesült Államokban. Ennek ellenére az újságok szerint tömegek ünnepeltek egy japán nőt San Franciscóban, sőt a legtöbben annak szurkoltak, hogy győzze le a címvédő amerikai világbajnokot. Méghozzá „háromfalas karambolban”, ami a biliárd talán legnehezebb változata – a lökő játékosnak a saját golyóját az ellenfél golyójával és a piros golyóval is ütköztetnie kell, miközben az asztal legalább három falát is érinti.
Csak hogy érzékeltessük a feladat nehézségét: még a profi játékosok között is jó eredménynek számít, ha minden második lökésükkel teljesítik a feladatot. A kihívást tovább fokozza, hogy ez nemcsak elképesztő technikai tudást, de sokszor jelentős fizikai erőt is igénylő feladat. Nem csoda hát, ha az amerikai közönség szájtátva figyelte, ahogy
Minden nap gyakorolt
Igaz, az 1913-ban született Katszura Maszakó legfeljebb termetében volt aprócska. Biliárdkarrierje egy tragédiával kezdődött, ugyanis miután 12 éves korában apja meghalt, sógora, egy biliárdszalon tulajdonosa vette magához. Katszura a játékba fojtotta bánatát, és tehetségét elképesztő mennyiségű gyakorlással ötvözte.
Szalonnyitás előtt gyakorolok két óra. Minden nap gyakorolok. Nemsokára játszok férfiakkal. Férfiakkal játszok napi hat, hét óra. Férfiak nem szeretik, ha nem vernek meg. Ha nem jót lökök, sógorom mondja szalon zárása után, ez a lökés nem jó. Nem jó lökés, jót csinálok belőle
– mesélte a tanulóéveiről tört angolsággal egy amerikai újságírónak.
Katszurát 1937-ben vette szárnyai alá Japán egyik legjobb biliárdosa, Matszujama Kinrei, aki az 1930-as években Amerikában is kiemelkedő eredményeket ért el. Márpedig az nem volt kis teljesítmény, a háború előtti években ugyanis az Egyesült Államokban az egyik legnépszerűbb sportnak számított a biliárd, komoly pénzdíjas versenyeket rendeztek rengeteg profi játékossal, az újságok napi rendszerességgel adtak hírt a sportág eseményeiről.
A világháború viszont betett a sportágnak, az érdeklődés csökkenése mellett a legjobb játékosok zöme is bevonult, így a színvonal is jó ideig alatta maradt a korábban megszokottnak. Katszura ekkoriban már japán egyetlen női profijaként játszott, és egyik bemutatómérkőzésén ismerkedett meg későbbi férjével, Vernon Greenleaffel, aki hadtápos őrmesterként szolgált Japánban. 1950-ben házasodtak össze, 1951-ben pedig Greenleafet egy hazai bázisra helyezték át – a házaspár 1951 decemberében érkezett meg San Franciscóba.
A közönség őrjöngött
De a híre megelőzte Katszurát, mivel a nyolcszoros biliárd-világbajnok, Welker Cochran már más hazatérő amerikaiaktól hallott róla, sőt saját fia is azt üzente neki, miután látta Tokióban játszani, hogy „ez a lány jobb nálad!”. Az ekkor éppen a versenyzéstől visszavonult, ám a legendás 924 Club biliárdtermet vezető Cochran rögtön meghívta Katszurát magához, majd amikor meggyőződött róla, hogy „az egyik legjobb lökése van, amit valaha láttam”, elintézte, hogy 1952-ben elindulhasson a San Franciscóban megrendezett, meghívásos, körmérkőzéses rendszerben lebonyolított világbajnokságon.
A közönségre és ellenfeleire is udvariasan mosolygó nő végül hetedik helyen végzett a rajta kívül 9 férfit számláló mezőnyben, de győzelmei mellett is rendkívül szoros meccseket játszott, többek között a regnáló és összesen 51-szeres világbajnok Willie Hoppe ellen is (a sok bajnokság úgy jön ki, hogy a játékosok a biliárd több változatában is játszottak), miközben többször hajtott végre sikeresen lehetetlennek látszó lökéseket.
A közönség őrjöngött, „azok is tolongtak, hogy lássák, akik nem tudtak volna megkülönböztetni egy uborkát egy dákótól” – írta a Time tudósítása. A nagy siker után Katszura még az 1953-as és az 1954-es világbajnokságon is részt vett, az ötödik, illetve a negyedik helyet megszerezve, de a következő években nem indult versenyeken – egyesek szerint férje kérte meg erre, mások szerint ő döntött úgy, hogy nem vállalja a nagy izgalmakat.
Halott voltál. Lemészárolt
Bemutató mérkőzésekkel viszont bejárta az országot, és rengetegen látták élőben játszani, köztük sok olyan nő is, aki korábban el sem tudta volna képzelni, hogy a profi biliárdban a nemükhöz tartozóknak is lehet keresnivalójuk. Katszura ezeken a bemutatókon kimonóban, tradicionális japán viseletben játszott a látványosság kedvéért, de még mindig a játéka nyűgözte le leginkább a nézőket és ellenfeleit is.
1961-ben még játszott egy címmérkőzést az aktuális világbajnokkal, de kikapott, majd megint eltűnt a biliárdasztalok mellől. 1976-ban egyszer csak besétált egy San Franciscó-i szalonba, és egy kölcsönkapott dákóval csinált egy százpontos menetet hiba nélkül, majd meghajolt és távozott, nyilvánosan többet nem biliárdozott. Ebben az évben alakult viszont meg a Professzionális Női Biliárd Liga, a hírességek csarnokába pedig az elsők között nevezték Katszurát, aki 1990 körül hazatért Japánba, és utolsó éveit ott élte le.
Kiemelt kép: Irving Browning / The New York Historical Society / Getty Images, Wikipedia
