Így szerelték le a kanadai terroristákat

Részben a népszerű amerikai sorozatok és filmek hatására is, de Kanada ma a béke és a szinte már komikus nyájasság szigeteként él a köztudatban. E kép persze sok igazságot tartalmaz, ám nem szabad elfelejteni, hogy nem olyan régen egy hosszú, erőszakkal teli időszak lezárásaként egy véres túszdráma is kellett e béke kialakulásához.

Közel ezer terrorakció

Az 1960-as évek elején alakult Front de libération du Québec (FLQ), azaz a Québeci Felszabadítási Front nevű szervezet 1963-tól indított hadjáratot azért, hogy a Kanada többi részétől nyelvi és kulturális hagyományokban is jelentősen különböző egykori francia gyarmat, Québec függetlenségét kivívja. Az alapvetően szélsőbaloldali ideológiát hangoztató, az „angolszász impe­rialista elnyomás” ellen is küzdő, szocia­lista forradalmat hirdető FLQ az egyébként széles tömegeket megszólító québeci szeparatista mozgalom militáns szárnyát képviselte, és 1963 és 1970 között közel ezer terrorcselekményt hajtott végre. Leggyakrabban bombákat robbantottak, de céljuk nem a mészárlás volt, bár így is nyolc ember vesztette életét akcióikban.

1970 októberében az egymással laza kapcsolatban álló sejteket összefogó szervezet néhány tagja úgy döntött, valami még radikálisabbra lépésre van szükség, hogy az FLQ 23, börtönben lévő tagját kiszabadítsák. A „Liberation” sejt két tagja 50 éve, 1970. október 5-én elrabolta James Cross brit diplomatát, három nappal később pedig a „Chenier” sejt tagjai a québeci kormány miniszterelnök­helyettesét, Pierre Laporte-ot hurcolták magukkal. A túszok elengedéséért cserébe a politikai foglyok elengedését követelték, de Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök (a mai kormányfő, Justin Trudeau édesapja) ehelyett bevezette a hadi­állapotot.

Az októberi válság

A kormány és a túszejtők közötti tárgyalások megszakadása után Pierre Laporte-ot máig tisztázatlan körül­mények között meggyilkolták, testét egy autó csomagtartójában találták meg október 17-én. (Az FLQ közle­ménye szerint „kivégezték”, de több bizonyíték is arra mutat, hogy egy szökési kísérlet közben, véletlenül ölték meg fogvatartói.)

Miután a szervezet, köztük a „Chenier” sejt több tagját is elfogták, újrakezdődtek a tárgyalások a felek között, és végül december 4-én Crosst elengedte az FLQ, az emberrablók pedig szabad eltávozást kaptak Kubába.

A katonaságot végül január elején vonták ki a tartományból, az „októberi válság” néven emlegetett eseménysorozat viszont a függetlenség előmozdítása helyett azt eredményezte, hogy a québeci lakosság körében a szeparatista mozgalom militáns szárnya minden támogatott­sá­gát elvesztette, sőt az FLQ tagjainak egy része is inkább a politikai megoldás követelése felé mozdult el. A mozgalom 1980-ra elérte ugyan egy a füg­get­len­ség lehetőségét megnyitó népszavazás kiírását, de a szeparatistákat egye­sítő párt, a Parti Québécois csupán a tar­tomány lakosságának 40 százalékát tudta az ügy mellé állítani.

Kiemelt kép: Paul Rose, akinek tárgyalását Pierre Laporte meggyilkolásával kapcsolatban 1971. január 25-én tartották elhagyja a bíróság épületét 1971. január 7-én.