Az urbanizáció hatására az elmúlt évtizedekben egyre több vadállat kezdett az emberek közelében élni. Egy friss tanulmány alapján a városi vadvilág alkalmazkodott a forgalomhoz, a zajhoz és az emberek életmódjához – írja az MTI. A vizsgálatban Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója is részt vett, a nemzetközi kutatócsoport korábbi, a témában folytatott tanulmányok eredményeit elemezte.
Az elmúlt évtizedekben egyre sokasodtak azok a tudományos megállapítások, melyek alapján az ember nagy mértékben idézi elő a többi faj pusztulását. Úgy tűnik azonban, hogy nem minden faj fizet rá az emberi terjeszkedésre: az élőlények gyakran éppen hasznot húznak a települések közelségéből.
A vizsgált jelenség az emberipajzs-hatás, ami azt jelenti, hogy az ember jelenléte és tevékenysége miatt megszűnik, vagy jelentősen lecsökken a természetes élőhelyen érződő predációs nyomás. Ez úgy értelmezhető, hogy a ragadozók a városokban nem jelentenek akkora veszélyt prédaállataikra. Az érintett fajokra az ember közelében ezért kevésbé jellemző az antipredátor viselkedés, például a ragadozóktól való félelem.
„Nem állíthatjuk, hogy a város az állatok számára terülj-terülj asztalkámat kínálna, és azt sem, hogy a városban nincsenek veszélyek. De a városok mindenképpen tolerálható környezeti feltételeket jelentenek sok állat és növény számára, csak ehhez alkalmazkodni kell tudni.”
Sok faj nem képes erre, de sok faj igen, ami azt eredményezi, hogy az ember és az állatvilág képes hosszú távon egymás mellett élni
– mondta Garamszegi László Zsolt.
A kutatásokból kiderült az is, hogy az antropocén evolúció hatására gyorsan, néhány generáció alatt bekövetkeznek ezek a változások, így az ember akaratlanul is előidéz olyan folyamatokat, amelyeket amúgy háziasítással érne el. A kutatók szerint nyilvánvalóak a háziasítás és az urbanizáció által gyakorolt szelekciós nyomások közötti hasonlóságok.
