Ma már természetesnek vesszük, hogy a kisgyermekek rájuk szabott környezetben, magukat többé-kevésbé jól érezve, közben pedig rengeteget tanulva is tölthetik az óvodákban az idejüket, a XIX. század második felében a világ számos országában létrejött „kisdedóvók” azonban nagy többségükben még egyáltalán nem ilyen helyek voltak.
a fő cél pedig vagy az egyszerű gyermekmegőrzés, vagy az iskolához szükséges tudás alapjainak beléjük vésése volt.
Montessori úttörő módszere
A 150 évvel ezelőtt, 1870. augusztus 31-én Chiaravalle olasz városkában született Maria Montessorit viszont már szülei is korlátok nélküli szellemben nevelték, akkor is támogatták, amikor akkoriban merőben szokatlan módon, nőként a mérnöki pályát szemelte ki magának, majd akkor is, amikor áttért az orvosi tanulmányokra. Meg is szerezte diplomáját, mindössze a negyedik olasz nőként sikerült ez neki 1893-ban. 1896-ban kezdett a Római Egyetem pszichiátriai klinikáján dolgozni, munkája részeként pedig feladata volt a sérült gyermekeket gondozó intézmények rendszeres látogatása is.
Itt szerzett tapasztalatai alapján kezdte kidolgozni saját módszerét, amely a gyermekek szenzoros stimulációjára, illetve szabad játékára hagyatkozott. Miután első próbálkozásai jó eredményekkel kecsegtettek, 1898-ban megbízták egy – mai szóval – gyógypedagógiai intézet felállításával, ahol a következő két évben
Mégis úgy érezte, mélyebb elméleti tudásra van szüksége, ezért lemondott az intézet vezetéséről, és visszatért az egyetemre pszichológiát tanulni. 1907-ben aztán lehetőséget kapott arra, hogy Róma egyik külvárosában, immár egészséges gyermekeken próbálja ki újszerű meglátásait.
Spontán fegyelem
A Casa dei Bambini, azaz Gyermekek háza nevű intézményben a gyerekek rájuk méretezett, számukra is mozgatható bútorok között, a polcokra elérhető magasságban elhelyezett játékokkal körülvéve, saját belső motivációjukra építve fejlődhettek. Montessori azt figyelte meg, hogy saját érdeklődésük még az édességnél is jobb eszköz arra, hogy rávegye a gyerekeket valamire, a megfelelően foglalkoztatott, önálló emberi lényként kezelt, nagyjából szabadon hagyott gyerekek körében pedig egyfajta spontán fegyelem is létrejön. Ha valami mégsem úgy alakult, ahogy a felnőttek szerették volna, nyílt utasítások helyett lehetőleg apró trükköket, finom rávezetéseket alkalmaztak.
Montessori ezután könyveket írt, előadásokat tartott, módszere pedig hamarosan Európa-szerte nagy érdeklődésre talált és számos követőre tett szert, majd az egész világon terjedni kezdett, miközben éppen hazájában, a fasiszta hatalomátvétel miatt fokozatosan szembefordultak elveivel, 1934-ben el is hagyta az országot. 1929-ben jött létre a Nemzetközi Montessori Szövetség, Magyarországon pedig 1932-ben alakult Montessori Egyesület.
Ma is léteznek szigorúan a Montessori-elvekre épülő óvodák és iskolák szerte a világban, de a háromszor is Nobel-békedíjra jelölt Maria Montessori hatását az mutatja a legjobban, hogy a világ nagy részén módszereinek jelentős része már természetesnek számít a kisgyermekek nevelésében.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő
