Manapság a szórakoztató irodalom sokmilliós rajongótáborral rendelkező, megkerülhetetlen műfajának számítanak a különböző horror-, fantasy- vagy tudományos fantasztikus történetek. A Stephen King-regények, a Trónok harca-sorozat vagy éppen a Harry Potter-könyvek sikereinek korában érdemes felidézni a műfaj talán legnagyobb hatású úttörőjének, Howard Phillips Lovecraftnak az emlékét, aki nincstelenül, betegen halt meg mindössze 47 évesen.
Rémálmok és tragédiák
A 130 éve, 1890. augusztus 20-án a New York államban található Providence-ben született Lovecraft később megteremtett egyedi világa minden bizonnyal sokban táplálkozott az író gyerekkori, meglehetősen nyomasztó élményeiből. Apján, Winfield S. Lovecraften 1893-ban kitört az elmebaj, öt évvel későbbi haláláig nem is hagyhatta el a pszichiátriai intézetet, ahová bezárták.
A kis Howard anyjával együtt a nagyszülőkhöz költözött, ahol a már háromévesen folyékonyan olvasó fiú bújni kezdte a hatalmas könyvtár köteteit, elsősorban az angol gótikus rémtörténetek kötötték le. Nem csoda, hogy állandó rémálmok gyötörték az egyébként is sokat betegeskedő fiút, aki 14 évesen a nagyapját is elvesztette. 1919-ben anyja elméje is elborult, majd 1921-ben ő is végleg elhagyta a fiát.
Közben ráadásul a családi vagyon is elúszott, a leginkább a csillagászat iránt érdeklődő Lovecraft pedig nem tudta folytatni tanulmányait, de így is figyelemre méltó tudásra tett szert a történelem, a nyelvészet, a kémia és a csillagászat terén, ezt később műveiben is kamatoztatta.
Furcsa történetek
A fiatalember kezdetben főként verseket írt, majd amatőr újságíróként is kipróbálta magát, első novelláit és regényeit inkább saját szórakoztatására alkotta. Ugyan visszahúzódó életet élt, levelezés útján számos hasonló érdeklődésű művésszel, például Robert Blochhal (a Psycho szerzőjével) vagy Robert E. Howarddal (akinek Conan, a barbár alakját köszönhetjük) kötött barátságot. Esszéi és versei után első, Az alkimista című novellája 1916-ban jelent meg, legtöbb írását a Weird Tales (Furcsa történetek) elnevezésű magazin közölte.
Pénzt viszont először csak 1922-ben látott művei után, és később is alig-alig kapott fizetséget munkáiért. Miután 1926-ban elvált feleségétől, végleg elzárkózott a külvilág elől, kiterjedt levelezése mellett csak az alkotásnak élt, ekkor születtek később nagy sikert arató regényei: a Cthulhu hívása, Az őrület hegyei vagy a Necronomicon történetei. A harmincas évekre viszont a családi örökség utolsó maradványait is felélte, ráadásul egyéb betegségei mellett a rák is megtámadta a szervezetét.
Egyedi, némileg Edgar Allen Poe-t idéző hangulatú munkáiban különleges világokat, mesés tárgyakat, saját isteneket teremtett. Joyce Carol Oates szerint művei „mérhetetlen befolyást gyakoroltak a horrortörténetek szerzőinek őt követő generációira”, míg Stephen King „a XX. század legnagyobb klasszikus horrorszerzőjének” nevezte, és saját, a műfaj iránti érdeklődését is Lovecraft alkotásaira vezette vissza. Magyarországon még későbbre tolódott az író felfedezése, magyarul ugyanis csak a rendszerváltás utáni években jelentek meg művei.