Nem tudni, hogy A kis herceg milyen helyezést érne el „a Nagy Könyv” esetleges világversenyén, de bizonyosan az élvonalban – talán az első helyen is – végezne. 2014 nyaráig nem kevesebb mint kétszázhatvan nyelvre és dialektusra fordították le, és a könyvből eddig több mint száznegyvenöt millió példány kelt el szerte a világon – nálunk Ádám Péter keze alól most jelent meg a legújabb és legpontosabb fordítása.
Nem nyugodott bele a vereségbe
Írója, Antoine de Saint-Exupéry 120 éve született Lyonban. Építészetet tanult, de már fiatalon a katonaságnál, a légierőnél kötött ki. A repüléssel örök szövetséget kötött, egy ideig postajáraton szolgált és szenvedélyével akkor sem hagyott fel, amikor írásra adta a fejét. Hamar elérte a siker, 1931-ben megjelent Éjszakai repülés című művével rangos díjat nyert.
A kis hercegnek már a születése is rendkívüli. A történet 1940 nyaráig nyúlik vissza. Antoine de Saint-Exupéryt, aki a német offenzíva idején felderítő pilótaként maga is részt vett az összecsapásokban, jó egy hónappal a júniusi fegyverszünet után, 1940. július 31-én leszerelték. Az író azonban képtelen volt belenyugodni Franciaország katonai vereségébe és politikai összeomlásába. Helyzetét tovább bonyolította, hogy a fegyverszünet után kirajzolódó politikai alternatíva is idegen volt tőle.
Saint-Exupéry ugyanis nem akart választani London és Vichy, de Gaulle és Pétain között: úgy okoskodott, ilyen válságos helyzetben nem szabad még jobban megosztani a franciákat. Mivel őszerinte csakis a tengerentúlról jöhetett megváltás, fájó szívvel bár, de elfogadta amerikai kiadójának meghívását, mégpedig abban a reményben, hogy így tehet is valamit az Egyesült Államok hadba lépéséért.
Régóta rajzolgatta a kisfiút
Saint-Exupéry nem volt ismeretlen az Újvilágban. Az írót, aki 1940. december 31-én érkezett meg New Yorkba, valóságos sztárként fogadták (annál is inkább, mivel az 1939-es Az ember földjének nagy példányszámban fogyó angol fordítása az előkelő National Book Award díjat is megkapta). De még a siker és az ünneplés sem tudta feledtetni vele mély kétségbeesését. Ennek okai között ott volt a háború, megrendült egészsége – egy 1938-as guatemalai repülőgép-balesetből sohasem épült fel teljesen –, a száműzetésbeli intrikák és magánéleti, anyagi problémái is, legelsősorban a negyvenes évekre erősen megromló házassága.
Ezt az állandó gyötrődést az író közvetlen környezetében lehetetlen volt nem észrevenni. Barátai mindent megtettek, csak hogy kimozdítsák búskomorságából. Meglehet, amerikai kiadójának felesége is ezért javasolja neki (félig önzetlen segítőkészségből, félig jó üzleti érzékkel, a szerző újabb könyvsikerének reményében), mi volna, ha ezúttal gyerekeknek is írna valamit, nevezetesen arról a kis emberkéről, akit akkor már jó néhány éve rajzolgatott dedikációi mellé könyveinek belső címoldalára, magánleveleinek margójára vagy a vendéglők papírabroszára.
Meg akart halni?
1942 utolsó hónapjaiban, már túl a negyvenen, elkezdett kilincselni a szövetséges légierő főparancsnokságán, hogy helyezzék újra aktív katonai szolgálatba, és vezényeljék vissza minél hamarabb a harci alakulatához. „Azt se bánnám, ha lelőnék a repülőgépemet – írta egyik ismerősének egy nappal halála előtt kelt levelében. – […] Irtózom a jövő hangyabolyától. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen kertésznek születtem…”
Másnap, 1944. július 31-én éjjel felszállt, hogy a Rhône-völgy fölött felderítést végezzen egy német alakulatról. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, amelyet szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el. Lockheed P-38 Lighting típusú repülőgépének maradványait és Saint-Exupéry ezüst karláncát a 20. század utolsó éveiben találták meg Marseille-től nem messze a tengerben.
Kiemelt kép: FADEL SENNA / AFP
