Tudomány bbc history

Nem New Yorkba szánták a Szabadság-szobrot

Nem kellene „örök” sorrendet felállítani, maradjunk annyiban, hogy a New York-i Szabadság-szobor  – hivatalos nevén: A szabadság megvilágosítja a világot – a világ egyik legismertebb szobra. Nem mellesleg, nagy vonalakban a története is ismert: a francia nemzet ajándékozta az Amerikai Egyesült Államoknak, függetlenségének századik évfordulója alkalmából, és a belső tartószerkezetet Eiffel stúdiójában tervezték meg.

Egyiptomnak túl drága volt

Nos, eddig a közismert tények, ám a korántsem érdektelen részletek többsége már a homályba vész. A Hudson folyó torkolatánál levő Liberty Islanden található óriási nőalak megformálója egy Frédéric Auguste Bartholdi (1834–1904) nevű szobrász volt. Az elzászi születésű s a legjobb iskolákat kijáró művész elsősorban a szülővárosa, Colmar és környékén felállított köztéri szobrai révén hazájában lett ismertté. A becsvágyó és a világra figyelő szobrász a XIX. század hatvanas évektől vadászott egy monumentális szobor, a Szabadság-szoborral erősen hasonlatos alkotás megrendelésére. Megismerkedve a Szuezi-csatorna terveivel, kétszer is elutazott Egyiptomba, s megpróbálta rávenni Ferdinand Lessepset és Iszmáil alkirályt, Egyiptom tényleges urát, hogy a csatorna bejáratánál állítsák fel az Egyiptom elviszi a fényt Ázsiának című alkotását.

A kivitelezés költségeit sokallották – a tervet elutasították.

A porosz–francia háborúból ismét a köztársaságra ébredő Franciaországban politikusi és történészi kezdeményezésre úgy döntöttek, hogy a republikanizmus diadalaként felajánlják a szobrot az Egyesült Államoknak. A nőalak modellje Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja lett; az első kisméretű modellt 1870-ben állították fel Párizsban, és az ma is  látható a Luxembourg-kertben.

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1830). Forrás: Wikipedia

Bartholdi édesanyja

A szobor elkészült fejét 1878-ban a párizsi világkiállításon mutatták be, míg a szobor többi részét a Mars-mezőn állították ki. Az alakot Delacroix ihlette, az arcot azonban Bartholdi saját édesanyjáról mintázta, de erről akkor senki nem tudott. Úgy derült ki, hogy 1876-ban a szobrász meghívta az egyik francia szenátort az operába, saját páholyába. Ahogy a szenátor belépett a páholyba, felkiáltott:

„de hiszen ez itt a szobor élőben”. Mire az építész mosolyogva válaszolt: „Ó, ő csak az édesanyám”.

Ugyan megállapodtak abban, hogy a szobrot a franciák, a talapzatot az amerikaiak állják, de mindkét országban híján voltak az erre szánt pénznek, amelynek nem kis részét mindkét országban adományokból és rendezvények bevételéből gyűjtötték össze. Az alkotás 1884 júliusában készült el Franciaországban, majd 135 évvel ezelőtt, 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isère fregatt fedélzetén. A 46 méter magas és 204 tonna súlyú sárgaréz monstrumot 350 darabban szállították a tengerentúlra, összeállítása négy hónapig tartott.

A szobor méretével szinte teljesen megegyező magasságú talapzatra emelt, így 93 méter magasságú alkotást 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le. (Megjegyezzük, ő az Egyesült Államok történetének egyetlen elnöke, akit nem egymást követő elnöki ciklus után választottak meg: 1884-ben és 1892-ben nyerte meg az elnökválasztásokat.)

Kiemelt kép: A szobor feje az 1878-as párizsi világkiállításon. Forrás: Wikipedia

Ajánlott videó

Olvasói sztorik