A különleges feladatokat végrehajtó repülőszázad központjában, Newmarketben 1941. április 8-án éjjel felszállt a Királyi Légierő egyik Whitley bombázója. Ez az egység szokta ledobni a brit titkosszolgálat ügynökeit az ellenséges vonalak mögé. A gép Zeebrugge (Belgium) közelében légelhárító tűzbe keveredett, de a hátsó lövésznek sikerült kilőnie az egyik földi reflektort. Amikor a gép a francia–belga határhoz közeledett, a diszpécser kiadta az utasítást: „kezdje meg a hadműveleteket”.
Üzentek a megszállt területek lakosai
Ez volt az első a Columba (latinul: galamb) kódnevű új, titkos műveletek sorában. Az akcióba a brit galambtenyésztőket is bevonták. Az általuk adományozott galambokat különleges ketrecekbe tették, amelyeket aztán ejtőernyővel dobtak le Európa fölött. A ketrecek külső oldalán egy boríték volt, és benne egy kérdőív – Nagy-Britannia így kért segítséget a megszállt területek polgáraitól.
1941 áprilisában a szövetséges hírszerzés elsődleges célja az volt, hogy minél több részletet tudjanak meg az Anglia ellen tervezett invázióról: adatokat gyűjtöttek a térségben állomásozó német csapatokról, az ellenség moráljáról, stratégiailag fontos helyszíneikről, a repülőterekről és a szövetséges bombázások hatékonyságáról. E mellett azt is fel akarták deríteni, hogy milyen távolságból foghatják tisztán az emberek a BBC rádiós adásait, és mi a véleményük a műsorokról. A kérdőív ezekkel a szavakkal zárult:
Köszönjük. Bátorság! Nem feledkezünk meg magukról!
A mellékelt útmutató segítséget nyújtott ahhoz, hogy megfelelően erősítsék fel a kis zöld hengert a galambok lábára, ebben lehetett elküldeni a kitöltött kérdőívet. A madarak – miután elengedték őket – hazarepültek a brit padlásokon lévő otthonaikba. Tulajdonosaik értesítették a hatóságokat, és az információ így eljutott a katonai titkosszolgálat kevéssé ismert, ám annál fontosabb szekciójához, az MI14(d)-hez.
Senki nem volt benne bizonyos, hogy a leleményes vállalkozás működni fog-e. Az egyik tisztviselő úgy kalkulált, hogy négy lehetőség van:
- lehet, hogy nem találják meg a galambot, és elpusztul a ketrecében,
- egy helybéli találja meg – ebben reménykedtek a britek –, és visszaküldi az üzenetet,
- a németek is megtalálhatják – ebben a britek semmiképpen sem reménykedtek –, és hamis üzenettel indítják útjára a madarat,
- végül ott volt az utolsó lehetőség: „lehet, hogy egy éhes helybéli találja meg, és sült galamb lesz belőle”.
Az első madár visszatér
Két nappal az első, 1941. áprilisi bevetés után a telefon megcsörrent a hadügyminisztériumban, és jó hírek érkeztek: az első madár hazatért Kentbe. Reggel 10 óra 30 perckor az 1-es számú Columba-üzenet telefonon befutott az MI14(d)-be. Egy Le Briel nevű kis faluból érkezett, a belga határ közelében lévő Herzeele vidékről, Észak-Franciaországból. Lehet, hogy rövidnek tűnt, de fontos információt tartalmazott.
„A galambot 9-én, szerdán, reggel 8-kor találtuk meg – így kezdődött az 1. számú Columba-üzenet. – A német csapatmozgások mindig éjszakánként zajlanak… Hatalmas lőszerraktár van Herzeele-ben, 200 méterre a vasútállomástól. Tegnap egy lovas tüzérségi konvoj haladt Dunkerque felé Bambecque-en keresztül, és egy másik Hazebrouckba. A ’boche-ok’ nem emlegetik Anglia lerohanását… A Királyi Légierő soha nem bombázta ezeket a részeket. El kellene jönniük, lebombázni a téglaépületet, mivel a tulajdonos…”
A fordító a következő szóról azt írta, hogy „olvashatatlan”, bár az ember eltöpreng, vajon nemcsak azért, mert a francia pirulásra késztető kifejezést alkalmazott a kollaboránsra. Az üzenet így ért véget:
várom a visszatértüket, francia vagyok, és az is maradok.
Alá is volt írva „ABCD34”.
És ez csak a kezdet volt. A Columba által szállított információk számos dologra fényt derítettek. Felfedték egy kisebb ellenálló-hálózat létét, amely szívesen segített az angoloknak. Az egyik belga csapat, a „Bosszúálló Lipót” kódnevű csoport értesüléseinek egyike még Winston Churchillig is eljutott. A levelek bepillantást nyújtottak a megszállási övezetben élők életébe – a jegyrendszerbe, a félelembe és a haragba. Más esetekben németek pozícióiról szolgáltak megbízható értesüléssel.
Leleplezték a légvédelmet
A háború idején R. V. Jones önkéntesként dolgozott az MI6-nek. Ő foglalkozott az új német fegyverekkel és védelmi berendezésekkel. Az egyik fő kérdés az volt, hogy a németek miért tudják gyakran lelőni a brit gépeket, miközben azok a kontinens fölött repülnek? A titkosszolgálat minden más forrása kudarcot vallott, amikor megkísérelték kideríteni, mitől olyan hatékony a németek éjszakai légvédelme.
Az üzenet írója jelezte, hogy bár szerintük a madarat Belgiumba szánták, nem pedig Hollandiába, mégis úgy döntöttek, hogy küldenek néhány információt. A britek szerencsések voltak, hogy így történt, mert a levél egy olyan táborról adott hírt Opperdoes-ban, ahol rengeteg „a technikai berendezés, lehallgató-készülék, zavaróállomás… Ebből a táborból kapja az éjszakai légvédelem az instrukcióikat”, írta a levél szerzője, és előzékenyen egy térképet is mellékelt, amely megmutatta a tábor pontos helyét. „Jöjjenek ide, és ne repüljenek túl magasan, hogy lássuk, hogy maguk britek.” Jones és a légügyi minisztérium „első osztályúnak” minősítette ezt az üzenetet.
Frissen a dobozból
A galambok által szolgáltatott információk értékét a frissességük jelentette. Gyakran hónapokba telt, amíg a titkos ügynökök jelentéseit, sokszor Spanyolországon keresztül vagy más kerülőúton kicsempészték az ellenséges vonalak mögül. Mire megérkezett Nagy-Britanniába, lehet, hogy már el is avult a hír. Ezzel szemben a Columba révén továbbított üzenetek sokszor napok alatt – előfordult, hogy órák múlva – a britek kezébe jutottak. A várakozásoknak megfelelően a galambok által szállított információk a BBC számára is visszajelzéssel szolgáltak arról, hogyan lehet az adásaikat fogni a kontinensen. A cég európai hírigazgatója azt mondta az MI14-nek, hogy az információk gyors átfutásának köszönhetően, a Columba „igen értékes”.
A Columba értékét jelzi, hogy még 1944 nyarán is használták, és a D-napi partraszállás előkészítésében is szerepet játszott. A megszállt Európából visszaküldött üzenetek egy része nem volt könnyű olvasmány. A legkomorabbak azok, amelyek a szövetséges bombázások civil áldozatairól szólnak.
Kérlek benneteket, barátaim, hogy pár perccel a bombázás előtt figyelmeztessétek a lakosságot, mert sok civilt öltök meg, akik a barátaitok. Nagyon kevés német hal meg. Csaknem mindig a civilek szenvednek a támadásoktól. Ha tennétek egy kört, mielőtt ledobjátok a bombákat, a lakosságnak lenne ideje elmenekülni a városokból, így nem lenne olyan sok francia áldozat. Vigyáznotok kell a barátaitokra: a németek az ellenségeitek
– írta egy francia gazda, aki Mayenne-ben, a céklaföldjén találta meg a galambot. Az üzenete azzal a kéréssel zárul, hogy szabadítsák fel őket, amilyen gyorsan csak lehet, mert az összes barátját elvitte a Gestapo. „Kérem, küldjetek fegyvert, puskát, revolvert és lőszert ejtőernyővel” – írta.
Az egyik legmegindítóbb üzenet egy bretagne-i ellenállócsoporttól érkezett, 1944. július 13-án. „Gyanúnk szerint ez egy német galamb, ezért szolgálunk nektek pár hírrel, ami érdekes lehet”, írta a csoport, majd közölte, hogy a szövetségesek ellátják őket, és már készülnek, Az üzenet egy másik fenyegetést is tartalmazott: „Mostantól 10 ’boche-t’ ölünk meg minden franciáért. Szenvedést a szenvedésért, szemet szemért, fogat fogért… Már sok ’boche-sal’ végeztünk, és vannak fegyvereink, és ezt rövidesen ti is megtapasztaljátok.”
A Columba-műveletről szóló teljes cikk a BBC History magazin 2020. júniusi számában olvasható el.
Kiemelt kép: Wikipedia
