1863. március 17-én Baján született, tehetős zsidó kereskedő családban. Kitűnő neveltetést kapott, jól zongorázott, és a komponálásban is járatos volt. Fiatalon egy gazdag budapesti kereskedőhöz, Gruber Henrikhez ment feleségül. Házasságuk messze nem volt boldog, így az asszony másban találta meg az életörömöt: napjait teljesen kitöltötte a zene, a komponálás és a társasági élet. Andrássy úti lakásukat amolyan zenei szalonná tette, ahol a kor legtehetségesebb művészei és mecénásai találkoztak.
Gruber Emma háztartási naplójának tanúsága szerint 1905 táján sok más látogatója mellett vendégül látta Bartók Bélát, Balázs Bélát, Bródy Sándort, Dohnányi Ernőt és feleségét, Doráti Antal szüleit, Fényes Adolfot, Kodály Zoltánt, Mihalovich Ödönt, Popper Dávidot, Popper Leót, Székely Arnoldot, Thomán Istvánt – íme, egy válogatás a századelő magyar zenei és művészeti életének kiválóságaiból.
Előre szaladva az időben, a későbbiekben gyakori vendég volt a Kodály házaspárnál Tóth Aladár, Szabolcsi Bence, Nádasdy Kálmán, Kerényi György, Molnár Antal, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Szekfű Gyula, Harsányi Zsolt, Keresztury Dezső, s a külföldi a világnagyságok közül vendégül látták Arturo Toscaninit, Paul Hindemith-et, Bruno Waltert, Ernest Ansermet-t, Yehudi Menuhint – utóbbi az emlékiratában szinte szuperlatívuszokkal szól az asszonyról.
Félig idős úrnő
Emma első mestere a századvég neves hegedűművésze, karmestere, zeneakadémiai tanára, Herzfeld Viktor volt, az ő javaslatai alapján választott magának zeneszerzés tanárt – a névsor elképesztő. Dohnányi Ernő, Bartók Béla s legvégül Kodály Zoltán támogatta tanulmányaiban – ebben a sorrendben. A vele való barátság mindhárom, akkor még ifjú későbbi világnagyság szellemi és művészi fejlődésében fontos szerepet kapott.
Mellesleg ne gondoljuk, hogy Gruber Emma dilettáns lett volna – egy-egy szerzeménye díjat nyert Londonban és Párizsban. Bartók először 1901 májusában látogatott el a szalonba. A találkozásról így számolt be az édesanyjának:
Gruber Emma igen kedves, művelt, nagyon muzsikális, nagyon szókimondó, félig idős úrnő, aki bennünket máskorra is meghívott (főleg ha lesz valami előjátszani való).
A „félig idős úrnő” egyébként érzelmileg sem hagyta teljesen közömbösen az akkor húszéves komponistát. Bartók több művét is – Emma asszonynak ajánlva – az ő otthonában mutatta meg először a nyilvánosságnak. Amikor barátságukat nem érintve Bartók felhagyott Emma asszony tanításával, ismét Herzfeld Viktor ajánlott utódot: Kodály Zoltánt. Erről levélben tudatta az asszonyt: „Megvan, megtaláltam, amit keresett: egy komoly, tartózkodó, kitűnő fiatal zenészt, aki munkájának élve, magának biztos nem fog udvarolni.” Ez utóbbiban tévedett a mester.
Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar
Életre szóló barátság
Az alig 22 éves Kodály 1905 februárjában kereste fel először Grubernét, s harmadnap már megtartották az első órát. Március 18-án is órájuk volt, s
A találkozás több évtizedes közös munkába és életre szóló barátságba szökkent. Eleinte csak Gruber Emmánál találkoztak – már csak azért is, mert mindketten keveset tartózkodtak Budapesten. Emma asszony otthonában szőttek terveket, s hamarosan kettőjük neve alatt meg is jelentettek egy népdal-gyűjteményt. Bartók nagyobbrészt külföldön élt: Bécsben rendezkedett be, Berlinben töltött hónapokat, 1905 késő nyarától pedig hosszabb időt töltött Párizsban.
1906 végétől Kodály is jobbára Budapesten kívül élt – külföldön, illetve gyűjtőmunkát folytatott vidéken. Doktorrá avatása után ösztöndíjjal először Berlinbe utazhatott, majd 1907 tavaszán Párizs következett. Berlinben zenei stúdiumokat folytatott, de a hely mégsem gyakorolt rá olyan nagy hatást, mint Európa művészeti fővárosa, Párizs.
Férje segítőtársa élete végéig
A korrepetitor és a tanítványa közötti kapcsolat előbb barátsággá, majd a jelentékeny, 19 évnyi korkülönbség ellenére szerelemmé alakult, amelyet a sűrű levelezések tovább mélyítettek. Még a bensőséges baráti szakaszban vetette papírra Kodály: „E[mma] maga az őstermészet. […] Sokat gondolkoztam, mért nem látszik meg ez a levelein; […] még beszédén is csak akkor, mikor az ideái kezdenek kidomborodni. Azért tán, mert nincs eléggé hatalmában egyik nyelv se. De nála még a konvenciós beszéd-formák mögött is sajátos, eredeti képzetek vannak. Nyelvalakító képessége kicsiny, azért öltözteti ezeket a megtanult formákba. Csak ha mögé lát az ember ennek a nyelvnek, úgy látja meg. Az eredetisége tehát inkább az egész természetben, lényében olyan módon van elosztva, hogy nem a beszédében fejeződik ki a legjobban.”
Kodály Zoltán 1910. március 17-én – mintegy Emmának szóló születésnapi ajándékként – a szalonban tartotta első szerzői estjét. 1910-ben Emma asszony hivatalosan is elvált Gruber Henriktől, s így a pár hamarosan egybe kelt. A házasságkötés után Emma asszony – felismerve Kodály rendkívüli tehetségét – félretette saját zeneszerzői ambícióit, s férje segítőtársa lett élete végéig. Népdalokat gyűjtött, ő dolgozta fel a Magyar népzene néhány számát, számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre.
Mint ismeretes, Bartók 1939-ben kényszerült emigrációra, s amikor elérkeztek a vészkorszak hónapjai, természetesen Kodály is felesége mellett maradva vállalta a bujkálást. A Zeneakadémia szomszédságában, a Próféta (ma Hegedű) utcában, a Szent Teréz Intézetben találtak menedéket. A pár – több tucat üldözött zsidóval együtt – a zárda óvóhelyén vészelte át a nyilas uralmat és a főváros ostromát.
Kodály Zoltánné a háború után is „háznagya” volt a közéleti szerepeket is elvállaló zeneszerző otthonának, amely – ha kisebb mértékben is, mint korábban – továbbra is nyitott szalonja volt a hazai és külföldi kiválóságoknak. 1958 novemberében, 95 évesen hunyt el az az asszony, akinek „szeméből – férjének búcsúszavait idézve – végtelen jóság és szeretet áradt”.
