A Koháry család történetét kezdjük Koháry Ferenc Józseffel (1767–1826), bár elődei között volt törökverő hős hadvezér, később országbíró is: gróf Koháry István (1649–1731) nagyvonalú mecénás és filantróp volt, költőként a magyar irodalomba is beírta a nevét. Koháry Ferenc József címei tisztes sort töltenek be: magyar királyi kamarás, titkos tanácsos, aranygyapjas vitéz, főpohárnok, Hont vármegye örökös főispánja, legmagasabb posztján a magyar udvari kancellária főkancellárja (1820–1826). Az udvar méltányolta a napóleoni háborúkban véghez vitt szolgálatait, és magas tisztjei mellé megkapta a birodalmi hercegi rangot is. Huszonöt évesen, 1792-ben feleségül vette Antonia von Waldstein zu Wartenberg grófnőt (1771–1854), akitől két gyermeke született. Elsőszülött fiuk kisgyermekként meghalt, a családtörténetet leányuk, Mária Antónia (1797–1862) vitte tovább – mit mondjunk? – igencsak eredményesen.
Óriási vagyon járt a névvel
A csinos, kedves és szellemes fiatal lány a császárváros egyik kedvence volt, sorsának irányítására magának I. Ferenc császárnak volt gondja – ő szemelte ki neki férjnek Coburg Ferdinánd György Ágost szász–coburg–gothai herceget (1785–1851), a napóleoni háborúk egyik kiemelkedő hősét. A herceg nemcsak egy körberajongott, szép és művelt – zeneszerzéssel is foglalatoskodó – 18 éves hölgyet vezetett az oltárhoz, hanem hitvese révén óriási vagyon is az ölébe hullott. 1826-ban meghalt Koháry Ferenc József, s ezzel férfiágon kihalt a família.
Leánya nem örökölhetett, így a Koháry-vagyon, a birtokok, a címek a királyra szálltak vissza. A vagyon majdhogynem felmérhetetlenül nagy volt: a Trianon előtti Magyarországon, birtokállományát tekintve a második és a Monarchia harmadik legnagyobb birtoktestét tette ki. (Trianon után a családi birtokállomány a hatodára csökkent, így is 43 ezer hold nagyságú volt.) Az uralkodó nem késlekedett az örökséget a szász–coburg–gothai hercegnek adományozni, egyben honfiúsította is, azaz a magyar főnemesség soraiba emelte. Az örökhagyónak volt egy kikötése: a családnévben szerepelnie kellett a Koháry névnek – ezért szerepelt egy ideig az almanachokban a Szász–Coburg–Koháry elnevezés.
Portugál király
A hercegi párnak négy gyermeke született, s egyetlen fiuk kivételével mindegyikük rangjának megfelelően házasodott – innen a trónusokkal való legközelebbi kapcsolat. A legidősebb fiú, a még a házasságkötés évében született Ferdinand August Franz Anton (1816–1885) egyenesen trónra nősült: 1836-ban elvette II. Mária (da Glória) portugál királynőt.
Mária halála után, 1853 és 1855 között kiskorú fiának, V. Péter portugál királynak a nevében az ország régense volt, és ezalatt Portugáliát közmegelégedéssel kormányozta. 1869-ben felajánlották neki a spanyol trónt, de nem fogadta el. Miután királyi címet kapott, öccse, August Ludwig Viktor (1818–1881) javára lemondott a hatalmas Koháry-vagyonról, s ezután az ő ága viselte a Szász–Coburg–Koháry családnevet egészen a XX. századig.
Brazília császárnője
August Ludwig Viktor (1818–1881) sem nősült rosszul, ügyelt rá, hogy az örökölt dinasztianév fennmaradjon. 1843-ban Marie-Clémentine d’Orléans hercegnővel (1817–1907), Lajos Fülöp francia király leányával kelt egybe. Gondos szülők voltak, jól szervezték öt gyermekük sorsát: valamennyiük koronás vagy főhercegi családok tagjaival élte le életét. A brazil császári trón közelségéig és a bolgár cárságig vezetett Antónia unokáinak életútja. Másodszülött fiuk, Ludwig August Maria Eudes (1845–1907) II. Péter brazil császár Leopoldina nevű leányát vette nőül, s Dom Luís Augusto néven a brazil flotta admirálisának tisztjét kapta apósától.
Érdemes megjegyezni, hogy sógornője, Leopoldina egy évvel idősebb Isabella nővére tett szert emlékezetes szerepre: a „Rabszolga-felszabadító” ragadványnévvel került be a dél-amerikai történelembe.
Úgy alakult ugyanis, hogy apját, II. Pétert helyettesítve Brazília régenseként 1888-ban az ő nevében hirdették ki a rabszolga-felszabadítási törvényt. Ténylegesen nem lett belőle császárnő, mert 1889-ben – éppen arra hivatkozva, hogy nem akarnak nőt látni a trónuson – katonai puccsal megdöntötték a császárságot, s az egész család Portugáliába menekült, ahonnan származott is. II. Péter halála után így felvette a Brazília címzetes császárnője címet.
A bolgár trónon és miniszterelnökként
A francia kapcsolat elég jól beágyazódott, mert Koháry Antónia és Ferdinánd legidősebb leánya, Viktoria Franziska Antonia Juliane Luise (1822–1857) Louis Charles Philippe Raphael d’Orléans herceggel, Lajos Fülöp király fiával kötötte össze életét. Ő ugyan nem került trónra, de leszármazottai a ma is regnáló belga királyi családra örökítették génjeiket.
Országa hagyományának megfelelően egész családjával áttért az ortodox hitre, s miután Bulgária 1908. szeptember 22-én hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, felvette a középkori bolgár uralkodók által is használt cári címet. Bulgária, mint ismeretes, az első világháborúban a központi hatalmakhoz csatlakozott, s a vereség után I. Ferdinánd lemondásra kényszerült. Utóda a fia lett. Az 1894-ben született, III. Borisz néven uralkodó cár 1943-ban, tisztázatlan körülmények között hunyt el. A száműzetésbe vonuló I. Ferdinánd – családnevéhez híven – a németországi Coburgban halt meg 1948-ban.
Borisz hatéves fia, II. Simeon csak névlegesen, kormányzótanács irányítása alatt foglalta el a cári trónt 1946-ig, amikor is a szovjet érdekövezetbe került ország felszámolta a monarchia intézményét. A család emigrált, Simeon egy ideig Egyiptomban élt, itt végezte el a brit katonai kollégiumot, majd Spanyolországba költözött, s nagykorúságát elérve Bulgária cárjává nyilvánította magát. A monarchista múlt nem akadályozta meg abban, hogy a rendszerváltás után ne kapcsolódjék be az új bolgár demokráciába. Minden jogáról és címéről lemondva Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki néven belevetette magát a közéletbe, s 2001 és 2005 között ő volt a Bolgár Köztársaság miniszterelnöke.
