Nem véletlen, hogy egy világjárvány során mindenki úgy viselkedik, ahogy – Stephen Drigotas, a John Hopkins Egyetem Pszichológiai és Agytudományi Tanszékének professzora szerint két jelenség is van a tömeges felvásárlások hátterében, és azt is meg tudja magyarázni, miért nem maradnak otthon tulajdonképpen sem a fiatalok, sem az idősebbek, annak ellenére, hogy minden nap a szájukba rágják, mekkora veszélyben vannak.
A kutató úgy gondolja, hogy a tömeges felvásárlásnak oka van: mindenki összeveti az egyéni érdekeit a közös érdekekkel, és az alapján dönt, mennyire érzi veszélyben saját magát. Jó kivetülése ennek a 19. századi farmerek dilemmája, amikor a kormány megengedte nekik, hogy a legelőkre annyi haszonállatot hozzanak, amennyit csak akarnak. A föld hamar kifáradt, mert néhány gazda sokszor jött, és túl sok állattal, holott
Ugyanez a helyzet a vécépapír, a húsok és a hasonló áruk felvásárlásával, mint a gazdákkal: a gazda egyéni érdekeit nézve nyilvánvalóan saját állatait és saját gazdaságát szerette volna kielégíteni, de mivel minden farmer így gondolkodott, egyikük sem járt jól.
A szakértő úgy gondolja, hogy akkor jelentkezik a probléma, ha az egyes emberek elkezdik úgy gondolni, hogy csak ők hoznak áldozatot, mindenki más felvásárol, így ők kimaradnak mindenből, és végül nem jut nekik. Ezért elkezdenek felvásárolni ők is, ezzel pedig hamar eljutunk a boltok kifosztásáig.
A másik pszichológiai mechanizmus az úgynevezett „hiány elve”, amikor az emberek azt hiszik bizonyos termékekről, hogy csak korlátozott ideig elérhetők, ezért azonnal elkezdik felvásárolni őket. Ez nem csak világjárvány idején jelentkezik, ezzel dolgoznak a marketingesek is, akik úgy hirdetnek termékeket, hogy felhívják a figyelmet: le ne maradjunk róla, különben elfogy, és nekünk nem marad. A hatóságok feladata most biztosítani az embereket arról, hogy az élelem nem fogyóeszköz, és hogy
Az intések ellenére úgy tűnik, sokan nem maradnak otthon, mind a fiatalok, mind az idősek körében. Drigotas szerint ennek az lehet az oka, hogy a fiatalok úgy gondolják, nagy az esélyük, hogy elkapják a vírust, de rájuk nem jelent nagyobb veszélyt, míg az idősebbek pont az ellenkezőjét érzik: tudják, hogy nagy veszélyben lennének, ha megfertőződnének, de ezt nem tartják esélyesnek. Egyik felfogás sem jó, és nem is igaz – ezt is tudatosítani kellene a fejekben.
