Így karácsony után néhány héttel valószínűleg már minden gyerekes otthonban „elvesztek” vagy „elromlottak” azok az ön- és közveszélyes, esetleg csak túlságosan hangos játékok, amelyeket a gyerekek kaptak. Azonban bármilyen szörnyűséget is vásárolt egy megtévedt nagynéni, gondoljunk arra, hogy ehhez képest az 1950-es évek elején az Egyesült Államokban igazi, sugárzó uránt tartalmazó kísérletező készletet árultak gyerekek számára.
Játsszunk uránkeresőst!
A Gilbert Atomic Energy Lab néven futó készletet az A. C. Gilbert játékgyártó cég dobta piacra, és azt ígérte az ifjú tudóspalántáknak, hogy bepillantást nyerhetnek a részecskefizika izgalmas világába. És ezúttal ez nem üres reklámszöveg volt, a készletben ugyanis négy különböző, urántartalmú radioaktív minta volt bekészítve, sőt, egy gyorsan kitölthető formanyomtatvánnyal bármikor újabb adagot lehetett rendelni a gyártótól.
A készlet fontos része volt egy ködkamra, amelyben az atommagok bomlásakor keletkező alfa-részecskéket is meg lehetett figyelni, ahogy közel 20 ezer kilométer/órás sebességgel suhannak. Az ifjú tudóspalánták egy Geiger–Müller-számlálót is kaptak, hogy lemérhessék a minták radioaktivitását, a természetben kutathassanak sugárzásforrások után, de a készítők
A gyártó veszélytelennek mondta
A gyártó cég vezetője, Alfred Carlton Gilbertet egyébként „a karácsony megmentőjeként” tartotta számon az amerikai köztudat, hiszen 1918-ban az ő kitartó lobbizása győzte meg a szövetségi kormány illetékes szervét, hogy a háborús erőfeszítések igényei ellenére se tiltsa be a gyerekjátékok gyártását. Gilbert legnagyobb sikerét ezen kívül az Erector Set nevű fém építőjátékkal aratta, amely több generációnak is meghatározó élménye volt. A szórakoztatva oktatás koncepciója korábban sem állt tőle távol, már az 1930-as évek közepére több tízmillió mikroszkópos, kémiai és más hasonló szettet adott el.
Noha Gilbert ragaszkodott hozzá, hogy az „Atomenergia Labor” is veszélytelen szórakozást biztosít a gyerekeknek, a játék mégis megbukott. Ebben része volt a borsos, mai értéken nagyjából 120 ezer forintnak megfelelő árnak, az 1950-es évekre a sugárzással kapcsolatban lassan felébredő aggodalmaknak is, de Gilbert elsősorban azt jelölte meg később okként, hogy a mellékelt kísérletek és leírások egyszerűen túl bonyolultak voltak az ilyen korú gyerekek számára. Közel ötezer darab még így is gazdára talált, mire két évvel később, 1951 végén beszüntették gyártását.
