Több területen is a kihalás szélére sodródott a kacsacsőrű emlős – számol be az MTI. A ritka, tojásrakó emlős Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, egy új tanulmány alapján ugyanakkor az utóbbi időkben látványosan zsugorodott élőhelye.
Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az emberi tevékenység miatt eleve csökkenő populációra. Az aszály hatására több folyó is kiszáradt, az állatok pedig a szárazföldre kényszerültek.
A kacsacsőrű emlősöket már több területen a kihalás szélére sodortuk, és teljesen tönkretettük élőhelyüket”
– mondta Gilad Bino, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője.
A szakértők szerint a következő száz év szárazságától függően 52-72 százalékos visszaesés várható a populációban. Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenlegi élőhelyei 40 százalékán pusztulhat ki.
A kacsacsőrű emlősökre leselkedő veszélyeket többek közt a klímaváltozáshoz köthető események, így a szélsőségesen száraz időszakok gyakoriságának növekedése, a nem fenntartható vízhasználat, az élőhelyeik pusztulása, illetve a föld termőterületté alakítása jelentik. Az invazív ragadozók, például a rókák szintén fenyegetik a különleges fajt.
A kacsacsőrű emlős a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, de a veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így az állat új besorolást kaphat. A szakértőknek nincs sok információja a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méreteiről, mivel a félig vízi életmódot élő fajt viszonylag nehéz megfigyelni.
