Ha a walesi herceg magyarországi látogatása kerül szóba, akkor általában a kecskeméti barackpálinkát híressé tevő majdani VIII. Eduárd 1935. februári, nagy sajtónyilvánosságot kapó vizitjére gondolunk. A herceg a következő év elején követte atyját, V. Györgyöt a trónon, de még egy évet sem töltött a Buckingham-palotában, amikor lemondott.
Egy előző walesi herceg, Viktória királynő legidősebb fia, Albert Eduárd, a későbbi VII. Eduárd 1873 és 1891 között viszont ötször is járt Magyarországon, nemegyszer inkognitóban. Az 1841-ben született herceg igazi világfi volt; sokat utazott és rendkívüli népszerűségre tett szert külföldön is. Ő volt az első brit trónörökös, aki Észak-Amerikába látogatott, járt Kanadában és vendégeskedett James Buchanan amerikai elnöknél.
A művelt, Oxfordban és Cambridge-ben tanult fiatalembert mindenütt lelkesen fogadták – beleértve a rosszhírű mulatókat és a nyilvánosházakat is. A herceg, bár szerelmi házasság kötötte feleségéhez, Alexandra dán királyi hercegnőhöz, semmilyen élvezetet nem tagadott meg magától; szerelmi kalandjait ötvennél többre becsülték.
Meglátogatta Arany Jánost
Eduárd az 1860-as években került személyes kapcsolatba a magyarokkal: 1867-ben a londoni Cosmopolitan Clubban megismerkedett Vámbéry Árminnal. Később közelebbi viszonyba került az akkor a cári udvarban élő Zichy Mihállyal, s a festőművészt meg is hívta a Balmoral-kastélyba. Zichy kétszer élt a meghívással, képeket festett a hercegnek, és hazatérve újságcikkekben számolt be élményeiről, közös vadászataikról.
Eduárd először 1873-ban járt Budapesten, mint a bécsi világkiállítás brit szekcióját szervező társaság elnöke, Bécsből – több más államfőhöz és magas rangú személyiséghez hasonlóan – testvérével, Artúr herceggel átrándult Budapestre. A hajón érkező hercegeket a Vasárnapi Ujság tudósítása szerint húszezer embert várta. Sűrű programot bonyolítottak le, egyebek mellett ellátogattak a Magyar Tudományos Akadémiára, s megismerkedtek a magyar tudományos és irodalmi élet kiemelkedő alakjaival.
Hunfalvy Pált, Pulszky Ferencet és Vámbéry Ármint pedig mint korábbi ismerőseit üdvözölte, az Esterházy-képtárban a Nemzeti Múzeum igazgatója, Pulszky Ferenc kalauzolta. A korabeli tudósítások szerint „a herczeg azon csodálkozott, hogy Esterházy herczeg eladta a képtárt s nem ajándékozta a nemzetnek. Az árt azonban, melyért megvétetett, keveslette.”
Könnyűvérű hölgyek társaságát kereste
Magyarországi társasága majdnem kizárólag a történelmi arisztokrácia tagjaiból állt. Közeli kapcsolatban állt Széchenyi István Béla nevű fiával, aki Eduárd 1881-es magyarországi látogatása előtt nem sokkal tért vissza néhány éves ázsiai tudományos expedíciójáról, ez nyilván még erősítette is a walesi herceg iránta táplált érdeklődését.
Ugyancsak barátjának mondhatta gróf Károlyi Istvánt, gróf Festetics Taszilót és Esterházy Lajos herceget, de többször találkozott az idősebb gróf Andrássy Gyulával, a Monarchia külügyminiszterével is.
Látogatásait – elsősorban Krúdy Gyula Velszi herceg című regénye nyomán – rengeteg mítosz ölelte körül. A nagytermészetű Eduárd nyilván Budapesten is hódolt szenvedélyének, a könnyűvérű hölgyek társaságában eltöltött időnek, de a történetek többsége valószínűleg a legendák világába tartozik.
Így nincs bizonyíték arra, hogy valóban látogatta-e a híres kurtizán, Pilisy Róza Magyar utcai műintézetét, az viszont bizonyos, hogy a széles körben elterjedt történet nem igaz: sem egyedül, sem Milán szerb királlyal soha nem járt a rosszhírű Király utcai kocsmában, a Kék Macskában.
Megfeledkezett Magyarországról
Az 1880-as években háromszor látogatott el Magyarországra, 1888-ban tartózkodott a leghosszabb ideig hazánkban. Miután Ferenc József a 12. közös huszárezredet, a „Nádor-huszárokat” neki adományozta, részt vett a magyar honvédség őszi hadgyakorlatán, és huszárezredesi uniformisban meglátogatta Miskolcon állomásozó ezredét. Ferenc Józseffel vadászott Gödöllőn, gróf Festetics Taszilóval Keszthelyen, Rudolf trónörökössel pedig az erdélyi Görgényben medvevadászaton vett részt.
Látogatásai során Eduárd jól érezte magát Magyarországon, és valódi érdeklődést, rokonszenvet mutatott az ország iránt. Mikszáth Kálmán ezért nem kis lelkesedéssel dicsérte: ,,Csodálatos, hogy a walesi herczegben mennyire megvan a magyar typus, s mindenütt kivillan az a titkos erő, mely ide vonzza s velünk mintegy amalgamizálja. Mert valóban semmi érdeke sem lehet idejönni, mint a rokonszenv. A legagyafúrtabb agy sem találhat más indokot.”
A lelkesedés Vámbéryt is magával ragadta, nem kis túlzásra ragadtatva magát írta: ,,nincs Európában az az ország, melyben otthonosabbnak érezné magát, mint nálunk”. Úgy tűnik, az 1890-es évekre Eduárd elvesztette megkülönböztetett érdeklődését Magyarország iránt, s ez így volt 1901 és 1910 közötti uralkodása alatt is.
