December 22. a téli napforduló ideje, az északi féltekén ekkor leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Ettől fogva folyamatosan egyre korábban kel és később nyugszik a Nap, a világosság lassan erőt nyer, a tavaszi napéjegyenlőségtől kezdve pedig le is gyűri a sötétséget.
Az egyház nem osztozott
Nem véletlen, hogy a napforduló már a történelem előtti időktől jeles napja volt a legkülönbözőbb kultúráknak, mint ahogy az sem, hogy a kereszténység is ide datálta egyik legnagyobb ünnepét, a karácsonyt. Jézus úgy hozza el a megváltást, a fényt az emberiségnek, miként a természetben is egyre oszlik a sötétség.
Már csak az a kérdés, miként került napjainkra karácsony ünnepe december 25-ére, jó három nappal a téli napforduló utánra? Csaba György Gábor csillagászt kérdeztük.
Az ókori Rómában rendkívüli népszerűségnek örvendett Mithrász, a napisten kultusza – ennek egyik legnagyobb ünnepe a téli napforduló volt: ekkor öli meg Mithrász (a napisten) a bikát (a sötétség szimbólumát). Mithrász tisztelete a kereszténység államvallássá tétele után sem szűnt meg, sokaknak talán nem is okozott problémát Jézus és Mithrász párhuzamos tisztelete.
A katolikus egyház azonban nem akart osztozni, így hát cselekedett: Jézus születését, karácsony ünnepét (amit addig több különböző napra is próbálták tenni, de ezek mind tavaszi, kora nyári időpontok voltak) a téli napfordulóra helyezve igyekezett a napistent a feledés homályába taszítani. De hogyan lett december 22-ből 25-e?
Pont egybeesett
A ma használt naptár elődje is Rómából származik, ahol kezdetben a holdfázisokat figyelembe vevő lunáris rendszert alkalmazták, ami viszont az évek során fokozatosan elcsúszott a valós, csillagászati időtől. Mikor Julius Caesar megreformálta a naptárt, már több hónap volt az eltérés. Az ő naptára független volt a Holdtól, és az év 365 napjához négyévente – egyiptomi mintára – egy szökőnap beiktatását rendelte el az akkor még utolsó hónap, a februarius 23. napja után.
Ez a rendszer azonban kissé túlkompenzál, körülbelül 135 év alatt egy nap eltérést produkál
– mondja a 24.hu-nak Csaba György Gábor.
Hiába voltak a korrekciók, a naptár lapjai folyton „elmásztak”, amikor pedig a negyedik században egyháztudósok rögzítették Jézus világrajövetelének ünnepét, a téli napforduló épp december 25-ére esett.
Dátumhoz kötött, nem a jelenséghez
Persze nem az idők végezetéig, 1582-re az eltérés már 10 napra duzzadt. Az évszám azért fontos, mert ekkor szánta el magát XIII. Gergely pápa, hogy egyszer és mindenkorra rendet tegyen a káoszban. Először is egyik napról a másikra megszabadult a felesleges napoktól azzal, hogy abban az évben október 4. után 15.-öt íratott. Hosszabb távra pedig megreformálta a szökőnapok rendszerét.
Caesar naptára nagyjából 135 évenként csúszott egy napot, vagyis mintegy 400 évenként hármat, ezért négyszáz évenként három szökőnap elhagyását rendelte el. És hogy követhető legyen, az évszázadok végén mindig csak a 400-zal maradék nélkül osztható évszámúak szökőévek, a többi nem. Vagyis: az 1700-as, az 1800-as és az 1900-as év nem volt szökőév, a 2000-es viszont igen.
Ez a rendszer sem hajszálpontos, 3300-ra okoz majd egy nap eltérést a naptár és a természet éve között, de Gergely joggal gondolhatta, ez legyen majd az akkori egyházfő gondja
– jegyzi meg a csillagász.
Számunkra azonban a lényeg: a karácsonyt egy adott pillanatban december 25-ére datálták, innentől kezdve a naptár adja meg időpontját, és nem a téli napforduló.
