Valljuk be, a legtöbb tudományos vagy technikai áttörést nehéz akár évszázadok távlatából megfelelően értékelni. Udvariasan hümmög az ember, hogy hát igen, nagy eredmény volt, de nem mindig látni pontosan, miként is teszi ez jobbá mai életünket. Annak az embernek viszont, akiről most szó lesz, biztosan imába foglalta már a nevét szinte minden olvasónk – még ha eddig ismeretlenül is.
Kéjgázpartik
Horace Wells 1844. december 10-én egy furcsa műsort tekintett meg. A korábban orvosi tanulmányokat folytató Gardner Colton „Nevetőgázestje” keretében a dinitrogén-oxid, azaz más néven a nevető- vagy kéjgáz hatásait mutatta be az egybegyűlt közönségnek.
A gázt ekkor már bő fél évszázada ismerte az emberiség, használták tüdőbetegségek gyógyítására is, de euforizáló, a megfelelő mennyiségben a belélegzőket megnevettető, velük színes képeket láttató hatása miatt elsősorban rekreációs célú felhasználása volt elterjedt. A brit felsőbb osztályokban például bevett szokás volt „nevetőgázpartikat” rendezni.
Colton orvostanhallgatóként ismerkedett meg a gázzal, de hamarosan rájött, jó megélhetésre tehet szert vele, utazó estjén fizetett fellépőkön és önkénteseken mutatta be vicces hatását.
Megszületett az orvosi érzéstelenítés
A Vermont állambeli Hartfordban rendezett esten Wells is jól szórakozott, ám egyszer csak nagyon komolyan figyelni kezdett. Végignézte ugyanis, ahogy a színpadon az egyik ember a nevetőgáz hatása alatt megbotlik, és nagy erővel beüti a lábát az egyik padba – de csak nevet rajta.
Még aznap Colton elé tárta az ötletét, aki hajlandó volt segíteni neki. Másnap, azaz 175 évvel ezelőtt, 1844. december 11-én sor került az első olyan fogorvosi beavatkozásra, amely előtt a páciens dinitrogén-oxidot, azaz erős érzéstelenítőt kapott. Ez a beteg maga Wells volt, akinek Colton adagolta a gázt, majd asszisztense távolította el a bölcsességfogát. A fogorvos elképedve tapasztalta, hogy „a legapróbb fájdalmon” kívül semmit sem érez, pedig pontosan tudta, milyen rettenetes egy ilyen műtét.
Noha a doktorok, felcserek, sámánok és más gyógyítók már évszázadok óta használtak különböző természetes szereket – az ilyen hatású növények mellett főként a mindig megbízható nyugtatót, az alkoholt – a fájdalom enyhítésére, ez a nap jelentette a modern orvosi érzéstelenítés megszületésének hivatalos kezdőpontját.
Szerencsétlen bukás
A következő napokban Wells legalább még tucatnyi próbát tett – ezúttal már másokon kísérletezve –, mind sikerrel. Felfedezését rögtön az orvosi szakma elé akarta tárni, de Hartfordnak nem volt kórháza, ezért a következő januárban egy bostoni kórházban szervezett bemutatót. Ez viszont rosszul sült el.
– a beteg később magához térve már hiába bizonygatta, hogy nem érzett fájdalmat, csak meglepetésében törtek elő belőle a hangok.
Megzavarodott, letartóztatták
A korábban is hullámzó kedélyállapotúnak ismert Wellst összetörte az eset, közben arról is hallott, hogy egy másik orvos étert használva kísérletezik az érzéstelenítéssel. Ezért úgy döntött, tovább dolgozik, és bebizonyítja elsőségét a területen, de ehhez New Yorkba költözik, hogy eredményeit rögtön az orvosi közvélemény elé tárhassa.
1847-ben érkezett a városba, de családja nélkül hamarosan felülkerekedett rajta a depresszió, ráadásul éterrel és kloroformmal is kísérletezett, utóbbira rá is szokott. Teljesen elvesztette kapcsolatát a valósággal, és amikor valamilyen okból az utcán leöntött kénsavval két nőt, letartóztatták. A fogdában lett öngyilkos 1848. január 24-én, mindössze 33 évesen.
A tragédia 12 nappal azután történt, hogy a Párizsi Orvosi Társaság szavazással döntött arról, hogy őt ismerik el az első érzéstelenítés alatt elvégzett műtét végrehajtójának, emellett tiszteletbeli taggá választották. Wellshez már nem jutott el a hír.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Fortepan/VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁR/NEMERE PÉTER
