Iskolai tanulmányaink alatt hozzászokhattunk, hogy a technikai találmányok történetét általában egy-egy névvel és évszámmal írják le. Ha viszont kicsit megkapargatjuk a felszínt, általában ennél jóval összetettebb történetekkel kell szembesülnünk, különösen az új- és legújabb korban.
A dinamóval első volt
Ez a helyzet Jedlik Ányos munkásságának egy részével is. Az 1800-ban született bencés szerzetes zseniális feltaláló és tudós volt, azonban volt egy „nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen…” – ahogy Eötvös Loránd fogalmazott.
Vele egy időben világszerte sokan foglalkoztak az elektromosság kutatásával, azonban Jedlik szinte semmit nem tudott a munkásságukról. Így aztán például hiába épített 1827-ben egy kezdetleges villanymotort csak a saját elképzelései alapján, ebben nem ő volt az első. Az viszont biztosnak látszik, hogy a dinamóelvet ő ismerte fel először, sőt ő volt az is, aki az elvet felhasználva egy úgynevezett „egysarki villanyindítót” is épített, amelyet éppen 160 évvel ezelőtt, 1859. november 14-én mutatott be.
Mégis Siemensé az elismerés
Ettől függetlenül a világ nagy részén nem Jedliket, hanem Werner Siemenst tartják a dinamó feltalálójának, aki 1866-ban építette meg – és ami még fontosabb: szabadalmaztatta is – első dinamóját. Jedlik elszigeteltsége miatt aztán a Siemens-féle dinamók terjedtek el világszerte, de ettől még nyugodtan mondhatjuk, hogy a generátor XX. század második felében történt megjelenéséig a Jedlik felfedezte elv alapján működő dinamók termelték a különböző járművekben az elektromos áramot.
Talán ennél is fontosabb lenne viszont Jedliknek arra az elvére emlékeznünk, amelyet sokszor hangoztatott tanítványai előtt is: „Nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem az, amit jól végiggondoltok.”
