A széncinege hazánk közismert, gyakori madara, szinte bárhol és bármikor találkozhatunk vele. A „cinkebandák” a téli madáretetők állandó hangos és izgága vendégei, a nyitnikék kedves dallamával pedig évről évre megéneklik a tavasz beköszöntét. Ám amilyen aprónak és törékenynek tűnnek emberi szemmel, a valóságban annál belevalóbb fickók a saját súlycsoportukban. Sőt.
Rendkívül jól alkalmazkodnak a változó környezet kihívásaihoz, itt írtunk például arról, hogy egyes populációk egyedeinek csőre átalakult az etetők minél hatékonyabb kiaknázása eredményeként. Kevesen tudják azt is, mennyire vérmesek ezek az apróságok, saját méretükkel megegyező vagy akár nagyobb állatokat is megtámadnak, zsákmányul ejtenek énekesmadarakat, denevéreket. Akkor sem jönnek zavarba, ha a költésre kiszemelt odú esetleg már lakott…
A sárga a lényeg
De a széncinegék nem csak viselkedésük okán érdekesek. A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportjának kutatói a cinkék színezetét vizsgálva arra jutottak, hogy az
Ha az augusztus hideg és nedves, az ősszel és télen fogott madarak hasán viselt sárga szín fakóbb, mint a száraz és meleg augusztust követően, akkor a sárga sötétebb. Miért pont augusztus, és mi áll a jelenség hátterében? Erről kérdeztük Dr. Laczi Miklóst, az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék tudományos munkatársát.
Kezdjük azzal, hogy a madártollak színezete rendkívül sok funkcióval bír, fajonként eltérő hangsúlyokkal. Van, ahol a rejtőzködés, az ellenfél elriasztása, a zsákmány közelebb csalogatása a fő funkció, de ezek mellett a leggyakrabban – cinegéinknél is – a párszerzésben játszik még szerepet, vagyis az ellentétes nem figyelmének felkeltését, illetve a vetélytársak „elrettentését” szolgálja. A párszerzés szempontjából pedig a sárga kiemelkedő szín, de nem pusztán azért, mert feltűnő.
Mintha a jachtjával dicsekedne
A tollak sárga színét úgynevezett karotinoid pigmentek adják, karotinoidokat pedig a cinkék szervezete nem tud előállítani, ezt étrendjük olyan fogásaitól kölcsönzik, mint egyes hernyók és színes pókok.
A hastollak árnyalata a fajtársak számára az egyed kondíciójáról és egészségi állapotáról ad információt: minél sötétebb, annál jobb, kövér gerinctelenekben gazdagabb territóriumot képes fenntartani
– mondja a 24.hu-nak Laczi Miklós.
Pontosan olyan, mint amikor a gazdag ember vagyonát, egzisztenciáját villogtatva igyekszik párt találni. Ám ahogy egy cinegehölgyet nem hat meg az udvarló jachtja az Adrián, úgy a sárga toll és sárga toll között az emberi szem nem tud különbséget tenni. A kutatók is precíziós mérésekre alkalmas, hordozható spektrométerrel vizsgálják az árnyalatokat, amellyel a közeli ultraibolya színtartományt is mérni lehet. Ezt az ember nem látja, a cinegék viszont igen.
A klímaváltozás átszínez
No, és mi köze mindennek az augusztushoz és a klímaváltozáshoz? Az emlősökhöz hasonlóan a madarak is vedlenek, tollruhájukat általában évente kétszer cserélik le, mint az erdeinkben gyakori, vonuló örvös légykapó, vagy csak egyszer, mint a helyben maradó cinegék. A hazai széncinegéknél ez az időszak nyár végén jön el, ahogy őszre fordulunk, az apróságok már új gúnyájukban virítanak.
Ilyenkor érvényesül a karotionidok hatása, vagyis az új sárga tollak lesznek sötétebbek vagy fakóbbak. A megelőző hetek időjárása pedig mind a madarak, mind zsákmányállataik viselkedését befolyásolja. Ha csapadékos és hűvös az idő, a gerinctelenek elbújnak, a cinegék sem szívesen repülnek esőben, logikusan kevesebb „festékanyaghoz” juthatnak hozzá. Száraz melegben azonban a préda aktívabb, a madaraknak terített asztalt és telt sárga tollakat kínálva.
Hosszabb távon a globális felmelegedés hatására várhatóan az ideihez hasonlóan az augusztusok aszályos, forró időszakok lesznek, a cinkék tehát „sárgulnak”. Nem ez lenne az első eset, amikor a klímaváltozás átszínez egyes madarakat.
A szerelemről is tanulhatunk
A melanin alapú vörhenyes, barnás, feketés tollazatú füleskuvik, a macskabagoly és a kormos légykapó esetében például kimutatták, hogy hosszabb időtartam alatt – ehhez múzeumi példányokat is tanulmányoztak – gyakoribbá váltak a sötétebb színváltozatok, és nem véletlenül: a madarak így hatékonyabban tudják szabályozni hőháztartásukat.
A cinegék színárnyalatainak vizsgálata definíció szerint alapkutatás, magyarán nem ettől várhatjuk a rák gyógyszerének felfedezését, sem a szegénység felszámolását vagy az éghajlatváltozás megállítását. Mégis többről szól, mint az általános megismerés vágya. Laczi Miklós több területet is felsorol, most kettőt említünk azon túl, ahogy már fent is említettük az élővilág klímaváltozáshoz való alkalmazkodásáról hordoz ismereteket.
A madártollak színei közül a sárga a legérzékenyebb a közvetlen környezeti változásokra, a többi általában sokkal inkább genetikai meghatározottságú. Vizsgálatával következtetéseket vonhatunk le az élőhely állapotáról, esetleges ipari szennyezettségéről.
Másrészt mivel a színek főképp az udvarlásnál kapnak szerepet, a madarakat „faggatva” saját rendkívül bonyolult szerelmi életünk megismeréséhez is közelebb kerülhetünk. A párválasztás mechanizmusa ugyanis alapvetően megegyezik, ám míg az embernél számtalan egyéb, például társadalmi tényező is befolyásolja azt, addig a madaraknál sokkal áttekinthetőbbek a folyamatok alapjai, így könnyebb tanulmányozni a fajunkban is meglévő tulajdonságokat. Magyarán kiváló modellállatok.
Kiemelt kép: Michel Rauch / Biosphoto
